Guga bent ül a wécén és résnyire nyitva az ajtó, kisguga a konyhában pakol be az iskolatáskájába.

-guga: voltál wécén fiam?

-kisguga: igen már voltam.

-guga: iskolában is elszoktál menni wécére? (közben visszhangzik belülről a kis helység, ahogy megreked a hang).

-kisguga: tessék?

-guga: ááááááá süket vagy? Suliban elszoktál menni wécére ha ott jön rád?

-kisguga: nem ott nem szeretek, mert nem lehet bezárni belülről az ajtót és folyamatosan feszítenem kell a kilincset, hogy a többiek be ne jöjjenek. Néha direkt benyomják az ajtót.

-guga: ezek nagyobbak nálad, idősebbek?

-kisguga: igen.

-guga: miért nem mész máshová wécére? A földszinten nincs wécé? Az nem zárható belülről?

-kisguga: de igen zárható, csak osztályfőnöki figyelmeztetést kapok ha meglátják, hogy lemegyek az emeletről.

-guga: miért, figyeli valaki hogy hova mész?

-kisguga: igen a lányok elég hülyék, meg néhány osztálytársam. Ha meglátják, hogy lemegyek, akkor szaladnak sipítozni a tanárnőhöz, hogy a Zvolenszki Levente lement az emeletről.

-guga: na fiam, akkor csak nyugodtan menj le wécére a földszintre és ha bárkinek problémája lesz ezzel, az velem találja magát szemben. Azokkal az árulkodó hülye gyerekekkel meg egyet se gondolj, soha nem lesz ennél nagyobb örömük az életben