Valami tényleg megváltozott, ezt írtam a Szúnyoglány cikkben is. Konkrétan a versben.
"valami bennem végleg összeomlott."
Még én sem tudom, hogy mi, de az biztos, hogy fontos. Ez a vers és az érzések, gondolatok, amik szülték, már valami más hangulatot és más szemléletet tükröznek. Az is lehet, hogy közben már túljutottam a Szúnyoglányon (avagy a Felejtős lányon), de ebben még nem vagyok teljesen biztos. Az viszont biztos, hogy már nem akarok tőle semmit! Túl sokáig vártam rá és túl sokáig reménykedtem, hogy talán mégis. Ez a kínlódás és a folyamatos rossz hangulat nem nekem való. Annak viszont örülök (és hogy ismételjem magam, ezt a Szúnyoglánynak köszönhetem), hogy már nem csak rossz hangulatban tudok verset írni.
Valami Megváltozott
(Fekete Démon II)
Egyre inkább azt érzem, egy Démonhoz van kedvem,
Szúnyoglányról gondolkodást – talán – végleg befejeztem.
Nincs szükségem a gondokra és a sok zűr-zavarra,
Annál inkább gyengédségre és kedves szavakra!
Szúnyoglánynál ezt nem érzem, de Démonomtól megkaphatom
És mivel ő is erre vágyik, ezt én is nyújtani tudom.
Szerelem tán nincsen, de ki tudja, mit hozhat a jövő,
Talán csak túlságosan összezavart már az a másik nő!
Szeretem Démonom, mert kedves, aranyos és életrevaló,
Jó kedélyű, kicsit trágár és olykor elgondolkodó.
Picinke és vékony, súlya mint egy marék tollpihe,
Mégis jó ránézni, mert nőies és megvan mindene.
Akárhányszor találkozunk, átölel és bújik, mint egy kiscica,
Mindannyiszor hozzábújok, mert jó ott lenni a karjaiba.
Lehet, hogy nem jó ötlet, de így érzem tisztességesnek!
