Úgy tűnik, a viccelődés tényleg segít! Korábban nem tudtam jó kedvemben verset írni, mindegyik eléggé borongós volt. Ez mostanában megváltozott! Igaz, még mindig a problémáimról írok, de már nem feltétlenül sötét hangulatút. Most itt a következő!

Szúnyoglány

Vonz engem, mint szúnyogot a fény
És mégis, mivel Ő a nőstény,
Ő szívja az én vérem!
Nem mondom, hogy nem értem!

Talán nem akarja, mégis megteszi,
Nem tudom, miért jó ez neki!
Élvezi, hogy rá figyelek
És senki mást nem szeretek?

Vagy csak én értelmezem félre,
Hogy jeleket adna agyra-főre?
Talán mert igazi nő, s mint ilyen,
Vonzza a hímet, légyen az bármilyen!

Vonz engem is, de ezt már írtam.
Pofára estem, de kibírtam!
Már nem felejtek, csak viccelek,
Erről szólnak most a versek!