Szabadulás
Szabad vagyok, lelkem szárnyal,
Megtépázott, csapzott szárnnyal,
De bírja még és magasra emel,
Messzire, hol gyógyulást lel.
Megyek immár, terhem elhagytam,
Magam mögött már a sziklakatlan.
Tövig jártam bár a lábam,
A kiutat mégis megtaláltam.
Teher nélkül, könnyedebben
Élem most már az életem.
Bekötöztem sebeimet,
Ahogy jött, úgy el is mehet.
Nincsen többé hazug ármány,
Békén hagy már az a sárkány.
Néhány hét és nem látom többé,
Másfél év válik így köddé.
Emlékeim közt örökre megmarad,
Átvert, még sincs bennem harag.
Talán csak ürességet érzek,
De ez nem érzés, csak érzet!
