Remete
Jobb nekem a négy fal között egyedül,
Lelkem szárnyaszegett és többé nem repül.
Nem kell, hogy kirángasson ebből valaki,
Mert ilyen vagyok. Csal el kell fogadni.
Minden szárnyalásomnak zuhanás a vége.
Repülhetnék megint, de nem látom, mivégre.
Újra összetörni? Megint megsérülni?
Inkább remetemód csöndesen megbújni.
Csak zaj, tömeg és vadidegen emberek.
Ezek miatt „lazítani” én ugyan nem megyek!
Kinn a természetben csönd van és nyugalom,
Ott jól érzem magam és nem gondolkodom.
Egy félhomályos kocsma sarkában megülve
Tudok feloldódni, társalgásba merülve.
Ez vagyok én! Divatjamúlt és magának való,
Nem pedig egy társasági, öntelt hangadó.
Zenére ugráljak, mint kecske a réten?
Ennek az értelmét még mindig nem értem!
Hagyjatok hát békén, mert én ez vagyok,
Ilyen voltam mindig és már nem is változok!
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
, de a tollnak - egész pontosan lúdtollnak - is szerepe lesz hamarosan.)
