Rémálmok
Nem tudok aludni, mert túl sok a gondom,
Csak pörög az agyam és gondolkodom.
Bármerre indulok, ugyan oda jutok,
Akármerre megyek, zsákutcába futok.
Minden egyes nap rémálmok gyötörnek
És mikor elalszom ismét előjönnek.
Az ébredés sem jobb, aludnék tovább,
Mivel az csak álom és nem a valóság.
Reggelente görcsben van a gyomrom,
Még ez az egy nap, mindig ezt mondom.
Napról napra élek és csinálom tovább,
Én sem leszek már ennél ostobább.
Minden egyes vágyam rémálommá válik,
Nem akarok semmit, mindez nem számít.
Mi történt? Pedig már abban reménykedtem, hogy révbe jutottál. 
Hidd el, ennek a rossz időszaknak is vége lesz egyszer, és rádkacsint a jószerencse 
de, ahogy Stangli mondja a másik versednél, szerintem is óvatosabbnak kell lenni az embernek a saját magára kimondott (OFF)átkokkal, (/OFF)sötét gondolatokkal...Vagyis próbálj meg szép és jó dolgoról ábrándozni, írni, 
mégha jelenleg nem is tartasz ott. 
