Még egy utolsó vers a Szúnyoglány témában. Több nem lesz. Elég tömör, de gyakorlatilag benne van az elmúlt másfél év és a jelen is, jövő pedig - ebből a szempontból - nincs.
Összegzés
Szép volt, jó volt,
De nem volt igaz.
Átvert engem,
Ki hazug és gaz.
Gyűlölnöm kellene,
De mégsem teszem,
Helyette inkább
Behunyom szemem.
Jól megtanultam azt,
Hogy ne bízzak,
Még akkor sem, ha
Szívem erre biztat.
Ezt a bizalmat
Ki kell érdemelni.
Nem elvárni, hanem
Érte valamit tenni.
Nem volt erre képes,
Így most nem is látom,
Átnézek már rajta,
Mint üvegpoháron.
Mit szerethetnék?
Csak színészkedett!
Miért siránkozzak?
Hisz sohasem létezett!
Aminek én láttam,
Aljas hazugság volt,
Én pedig szerettem
E hamis gyémántot.
Most egy másik ember,
Kinek színészkedik,
Játssza a szerepet és
Másmilyennek látszik.
A valódi énjét
Most már láthatom
És amit látok,
Az egy szánalom.
