Milyen az igazi nő!?

Azt hiszem, hogy nem csak bennem merült már fel ez a kérdés. Minden épeszű hímnemű keresi azt a nőt, aki mellett úgy igazán önmaga tud lenni. Ez a nő mindenki számára más, mert különbözőek vagyunk és ezzel nincs is semmi probléma.

Én néhányszor már azt hittem, hogy megtaláltam, de valami mindig sántított. Az egyik meg akart változtatni és én túl fiatal és tapasztalatlan voltam ahhoz, hogy rájöjjek, ezt nem szabad megtenni.
A másik ugyan ragaszkodott hozzám, de valójában csak azért, mert én tényleg odafigyeltem rá. Más kérdés, hogy ő már nem feltétlenül vette figyelembe azt, hogy én mit szeretnék. Nekem alkalmazkodnom kellett (különben jött a hiszti), de ő sokszor azt is az orrom alá dörgölte, amit – állítása szerint – elfogadott bennem.
A harmadik csak átvert és kihasznált, én pedig túl vak voltam hozzá, hogy ezt észrevegyem. Tipikus lila köd. Sokáig tartott, de felnyílt a szemem. Nagyon jól csinálta, mert majdnem tökéletesen eljátszotta azt, amire tényleg vágytam.
A negyedik csak egy tévedés volt. Ő is kihasznál, mivel saját elmondása szerint is önző, de sokszor felvidított. Mivel már teljesen magam alatt voltam és összezavarodtam, úgy gondoltam, hogy ő kell nekem. Erről persze szó sincs, mivel szinte semmi nincs meg benne, amire tényleg vágyok.

Volt egy nagyon rossz időszakom, amikor rájöttem arra, hogy már nem vagyok önmagam. Nem csak a fent említett okok miatt, de teljesen szétcsúsztam. A többi ok manapság teljesen triviális: munka, pénz, fáradtság, stressz.
Ezekkel nem is lett volna különösebb probléma, mert leginkább tőlem függetlenek, de párkapcsolati téren saját magamban csalódtam. Miért van az, hogy mindig mellényúlok?
Jól el is határoztam, hogy végetvetek ennek és nem fog érdekelni semmiféle nő. Belefáradtam abba, hogy fölösleges köröket futok és folyamatosan pofára esek. Vagy éppen én verem át magamat, mint az utolsó esetben.
Már ettől a felismeréstől is jobban éreztem magam. Attól pedig még inkább, hogy végiggondoltam azt, miféle sérüléseket okoztak a fent említett hölgyek és hogy ezeket a problémákat csak elnyomtam, de nem vagyok túl rajtuk. Azt hiszem, ez volt a gyógyulás első lépése.

Természetesen mindeközben az is körvonalazódott – még ha nem is tudatosan – hogy milyen az a nő, akire vágyom, mivel mindegyikükben volt valami, amit szerettem. Illetve a múlt idő nem teljesen igaz, csak Szúnyoglány esetében, mivel az egy hazugság volt. A többiek önmagukat adták.

Sokaknak talán furcsa, de én szeretem, ha egy nő okos! Fontos az, hogy tudjak vele beszélgetni és lehetőleg minél több témában. Nem kell, hogy tökéletesen egyezzen az érdeklődési körünk és az sem, hogy mindenben egyetértsünk. Az viszont szintén fontos, hogy ahol eltér a nézőpontunk, ott vitázni, beszélgetni tudjunk és ne vitatkozni!
Szeretem azt, ha megvan a saját véleménye és kellően határozott is. Ehhez szükséges az előző tulajdonság, mert ellenkező esetben csak makacsságról és akaratosságról beszélhetünk.
Szeretem, ha egy nőnek van humora és humorérzéke. Nem csak az kell, hogy én meg tudjam nevettetni, hanem az is, hogy Ő is engem! Hogyha emellett csipkelődő és/vagy szarkasztikus (is tud lenni), az külön jó! Ez azt hiszem, hogy azért fontos, mert én is ilyen vagyok és ellenkező esetben talán megsértődne, de ha Ő is hajlamos ilyesmire, akkor érteni és értékelni fogja.
Az is fontos, hogy Ő is odafigyeljen rám! Ezt nem önzőségből írom, bár annak tűnhet. A múltban e téren nem kaptam viszonzást és fel sem tűnt, hogy ez mennyire hiányzik! Nekem mindig fontosabb volt, hogy én adtam. Nincs is ezzel semmi baj, mert én olyan vagyok, hogy másik fél boldogsága számít. Lehet, hogy szánalmas, de megszoktam, hogy nem én vagyok az elsődleges. Mostanra ott tartok, hogy furcsa az, hogy én is számítok. Pedig ez lenne a normális. Nekem Ő a fontos, Számára pedig én. Ez nem volt elvárás, csak mostanában jöttem rá, hogy mennyit számít!
Ezzel összefügg, hogy legyen megértő és segítőkész! Én is ember vagyok és követek el hibákat. Nem is keveset! Nem szándékosan. Van, amikor azért csinálok valami ostobaságot, mert a múltbeli dolgok – tudatlanul - erre sarkallnak. Próbálok ezeken túljutni, de hogyha nem tudja megérteni, hogy idő kell, akkor megette a fene az egészet! Amikor viszont azt tapasztalom, hogy nem csak hogy megértő, de próbál segíteni is és mindezt végtelen türelemmel, az fantasztikus érzés!
Van egy tulajdonság, ami viszont minden másnál fontosabb és ez az őszinteség! Oldalakat lehetne írni erről, mert mindenki másképp áll hozzá. Milyen szinten legyen őszinte? Mennyire legyen szókimondó? Az őszinteség sokszor fáj, de szerintem e nélkül nem lehet jó egy kapcsolat. Hogyha akarok valamit, elmondom. Hogyha nem értek egyet valamivel, elmondom. Hogyha nekem a képembe vágnak valamit, lehet, hogy egy darabig rosszul esik, de ha őszinte volt, akkor nem lehet rá haragudni. Ahhoz, hogy el tudjuk fogadni az őszinteséget, kell némi intelligencia és tolerancia is, valamint az, hogy tiszteljük a másikat!
Tisztelet. Hogyha ez nincs, akkor szerintem a fent sorolt tulajdonságok közül valami hiányzik! Lehet tisztelni valakit azért, mert olyasmit csinál, ami tőle messze áll, de rájött arra, hogy változnia kell, mert különben elvész a süllyesztőben. Ez az az eset, amikor az embert (önmagához képest) és az akaratot (változni akarást) tiszteled. Egy párkapcsolathoz viszont ez kevés!

Gondolom, mindenkinek feltűnt, hogy kizárólag belső tulajdonságokat soroltam fel. Ez nem véletlen! Számomra a belső tulajdonságok fontosabbak! Nyilvánvalóan számít a külső is, mert anélkül legfeljebb barátként tudok gondolni egy nőre, de a külső nem minden.
Mondjuk ez sem feltétlenül és teljesen igaz, mert van olyan nőnemű ismerősöm, akit nagyon szeretek, jó barát és még vonzó is sok szempontból, de mégsem tudnám mint barátnőt elképzelni!
Természetesen nekem is vannak sztereotípiám, mint szinte mindenkinek. Én azt szeretem, ha egy nő maximum középtermetű, de inkább alacsony. Sötét, lehetőleg hosszú haj és sötét szem. Alkatilag legyen vékony és sportos. Ez utóbbi általában azt jelenti, hogy kicsik a mellei (nem feltétlenül).
Valójában azt szeretem, ha egy nőnek nőies alkata van. Ez lehet akár vékony is, de mindenképpen legyen izmos! Legyen formás, izmos lába, izmos feneke, karcsú dereka, izmos háta és széles válla. Mint említtetem, ezek a sztereotípiák. Volt már magas, szőke és a legkevésbé sem izmos barátnőm de volt olyan is, aki teltkarcsú. A lényeg az, hogy valami megfogjon benne (illetve ebben az esetben rajta). Nem tudom pontosan, hogy ez mitől függ, de az biztos, hogy a személyiség tükröződik és abban is biztos vagyok, hogy minden nő tetszik valakinek!
A nők legtöbb esetben (sajnos) elégedetlenek önmagukkal. Ez valahol érthető, más szemszögből viszont nem. Hogyha én gyönyörűnek és kívánatosnak látom, akkor az is!

Én már feladtam a keresést, de egy véletlen összehozott valakivel, aki ugyan nem tökéletes, de számomra az! Nincs lila köd, mégis tökéletesnek látom! Nekem is van sok hibám, de Ő segít abban, hogy ezeket leküzdjem! Neki is vannak hibái, de egyik sem olyan, ami zavarna! Illetve inkább azt mondanám, hogy ami másnak hibának tűnne, az számomra nem az!
Furcsa?
Lehet!
Ugyanakkor mégsem az, mert erről szól az egész! (Szúnyoglány tökéletesnek tűnt, de éreztem, hogy valami nem stimmel!)
Nála (mármint a "véletlennél") viszont azt érzem, hogy talán nem tökéletes, de mégis az! Nagyon is!
Nem akarok nélküle elaludni és nem jó nélküle ébredni!
Amikor mellette ébredek, elnézegetem a kócos haját, a résnyire szűkült, álomittas szemét és amikor így rám mosolyog és összefutnak a szarkalábak a szeme sarkában, akkor mindenkinél gyönyörűbb!
Máskor is (szebb mindenkinél), de ez egy olyan pillanat, amit csak én láthatok és ami minden percben elkísér!