Na, ez egy csúnya hazaút volt, bár azt is mondhatnám, hogy nagyjából a szokásos. Kissé nehezen viselem a tömeget. Fáradtan és rosszkedvűen meg még inkább.
Hazafelé
Járom az utam, nem nézek semerre,
Merev arccal megyek a végtelenbe.
Dugasz a fülemben, ordít a zene,
Nem érdekel ilyenkor senki élete.
Aki utamba áll, átgázolok rajta,
Egy nehéz nap után sietek így haza.
Nyugalom és béke vár az üres lakásban,
Nem állnak percenként, úgy hárman a számban.
Nincs zaj, nincs por és csövesek hada.
Mikor érhetek már végre haza?