Csak elmélkedtem. (De minek?)

Hogy miről elmélkedtem? Az elmúlt 17 évről. Az elmúlt 17 év párkapcsolatairól. Unalmas téma tudom és kit érdekel, de akkor is leírom. Talán segít, talán nem (Mármint nekem az, hogy leírom.).

Ha úgy vesszük, nem tudok sok mindent felmutatni, mert összesen 2 kapcsolatom volt ezalatt az idő alatt. Az első 18 éves koromban kezdődött és 2.5 évig tartott.
Hogyan végződött? A hölgy megcsalt. Most sokan azt mondják, hogy ehhez 2 ember kell és ebben igazuk is van. Azt is tudom, hogy hol hibáztam. Jónéhány dolgot mondott, amin változtatnom kellene és én mindent megpróbáltam, hogy megfeleljek az elvárásainak. Nem kellett volna. Egy idő után már nem az voltam, akibe beleszeretett és nem fogta fel, hogy miatta volt az egész. Azzá váltam, aminek látni akart, de úgy már nem kelletem neki! A végén már annyira sem becsült, hogy a szemembe mondja azt, hogy vége. Nekem kellett kikényszeríteni, pedig akkor már 2 hónapja csalt valakivel.

Ezután hosszú szünet következett, egész pontosan 3.5 év. Tudom, hogy sokakban felmerül, ez hogyan lehet, de én sosem voltam az alkalmi kapcsolatok híve. Vagy komolyan gondolom, vagy semmi. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak hosszú távra tervezek, mert nem tervezek előre. Majd kialakul. Viszont nem megyek bele egy kapcsolatba, ha nem érzem azt, hogy akár hosszabb távon is el tudnám képzelni vele.

Ezután jött egy véletlen folytán a másik, akiről most írni szeretnék. Régóta ismertem, de a körülmények úgy hozták, hogy gyakrabban kellett találkoznunk.
A végeredmény 9 év, ebből 8 év házasság. Voltak jó éveink és voltak rosszabbak is. Tőlünk független dolgok kavartak be leginkább. Legalábbis, én így gondoltam. Idővel felőrlődtem és kimondtam, hogy legyen vége. Békésen váltunk el és azóta is tartjuk a kapcsolatot, de nemrég volt egy beszélgetésünk, amiből az derült ki, hogy valójában soha sem bízott meg bennem igazán. Sosem adtam okot a bizalmatlanságra.
Ennek tükrében visszagondoltam pár olyan dologra, ami furcsa volt a házasságunk alatt és már másképp tudom értékelni.
Szar ügy, de gyakorlatilag elfecséreltem 9 évet az életemből!

Azóta eltelt több, mint 1.5 év. Lassan azt mondhatom, hogy 2.
Ezalatt az idő alatt volt két teljesen hiábavaló próbálkozásom. Az egyik Szúnyoglány (Akit érdekel, olvasson utána), aki csak szórakozott velem, a másik pedig Démon, aki nem szórakozik velem és őszintén megmondja azt, hogy nem kellek neki.
Szúnyoglányról nem írok többet, mert egy hulladék, de Démon „megér egy misét”. Őszinte és nem vert át sosem, de egyértelműen elmondta, hogy mint férfi nem kellek neki. Emberként és barátként sokra tart, de ennyi. Persze nem esik jól, de nem haragudhatok rá emiatt!
Végeredmény, kettőből semmi.

Elgondolkodtam azon, hogy akarok-e még próbálkozni? Arra jutottam, hogy nem! Rengeteg energia és érzelem megy el ezekre a hiábavaló dolgokra.
Összegeztem azt, hogy mit kaptam ebben a közel két évben: 2 lékrefutás, kb. 120 vers, álmatlanság és -10 Kg. A verseket nem bánom, mert van köztük egy-két egész jó is, de összességében nem érte meg.
Öreg vagyok már bohócnak és öreg vagyok már ahhoz, hogy hülyét csináljak magamból/hülyét csináljanak belőlem!

Az sem véletlen, hogy nem lehet hozzászólni. Nem érdekel mások hasonló problémája. Nem érdekelnek a jó tanácsok és a „mekkora barom vagy” jellegű hozzászólások sem.
Természetesen privátban elérhető vagyok, de lehet, hogy valamire nem fogok reagálni.