Álmok Vadásza
Vadász vagyok, álmokra vadászok,
De azokkal jóllakni nem lehet.
Erőteljes, de hiú ábrándok,
Csak erősítik éhségemet.
Mind több, mire szükségem lenne,
Ahogy egyre csak telik az idő.
Veréb nem kell, nincs semmi benne,
Viszont a nagyvad sehogy sem jő.
Már széttép az éhség!
Belülről emészt fel
És nem jön a segítség!
Álmom nem ereszt el.
Mikor este aludni térek,
Megkínzott lelkem menekül,
S lassan az ágyamhoz érek,
Lélek nélkül, egyedül!