A (valószínűleg) legelső után, most jöjjön a legújabb.
Nincs fél órája, hogy papírra vezettem, a reggeli kávé iszogatása közben, félkómás állapotban.
Háááát, kicsit olyan is! Nem a legsikerültebb, de ha már elkezdtem ide írogatni, gondoltam ne csak a legjobb formámban lássatok. 
Nem is tudom.
Nem is tudom, hogy gondolom,
Életem majd félredobom?
Mint marék port félresöpröm,
Szőnyeg alá betömködöm.
Ezt kell tennem, nincs más hátra,
Mosolygok ismét a világra.
Nem is tudom.
Nem is tudom, miért vártam?
Szerelmes vagyok (vagy voltam?)
Új élet és új remények,
Nem is tudom mitől félek!
Nagyon félek a magánytól,
Hogy a világ kivet magából.
)
