(A bejegyzés termékmegjelenítést tartalmaz.)

Betyárul megfáztam a'szem csütörtökön. Soha életemben nem fájt még így a fejem, mint ezen a hétvégén. Kezdtem írni a végrendeletem, mert a szemeim is fájtak belül minden egyes köhintésnél. Talán egy viking az elhajított bárdja után rohangált a koponyámban, üvöltve kereste azt.

Ezt issza a család, mikor ilyesfajta dráma van:

+

Lement kb. másfél liternyi belőle, tényleg hatásos megoldás. Teszteltem is egyet a brutál fejfájás miatt:

+

És nyomtattam kb. 3 dl Hewlett Packard izom és elmelazítót is kb. 3 órán át viszonylag egyenletesen csepegtetve, mert már dzsihád volt az agykamráimban. Gondoltam, ha papot hívnak rám olyan szagom legyen, hogy ne akarjon mesterségesen lélegeztetni. Másnap reggel le kellett kúsznom az ágyról, a fejemet meg mintha odaszögelték volna a falépcsőhöz. Aztán délutánra javult a helyzet, úgyhogy körbeküldtem a talált Illyés verset mind az összes szingli negyvenes exbarátnőimnek titkos másolatban - a teszt-képpel együtt -, amire az egyikőjük válaszolt és részletesebb elemzést kívánt.

Mára már nem is emlékszem, hogy pontosan melyik percben múlt el az ex-trém túlnyomásos állapot a véredényekben. Meggyógyultam.

Az enyém lett I.Gy. ez az egy hétvége, el tudtam dobni a gyeplőt végre már. Hétfő reggeltől feszült figyelem újra.