Mellettem az utódom. Asszonykám rámszól, hogy menjünk már egy kis kocsikázást az éjszakába csak úgy, olyan rég csináltuk. Menjünk. Tank tele, olaj csere megvolt, azért élünk, hogy ami pénzt megkeressünk elverjük. Inkább kikocsikázom mint sörre költsek.
Ha már kocsikázunk, akkor ülljünk be egy gyors kajálásra is valahova, csak úgy. Jó, induljunk haza, holnap meló, késő is van, jól is sikerült a kis este.
Indulunk, megyünk. Balra nézek, vissza az útra, majd balra kapom a fejem. MI A JÓ ö2319ü84ureöwhd, Te is láttad? - azt hiszem. Gyors tükör, senki nem jön, satu, kézi és padló. Hát ott volt a régi autóm, a Kocsika névre hallgatott. Lassan fél éve nem láttam, tudtam, hogy aki megvette az kivitte magát angliába. Hát haza jött.
Beálltam egy gyors képre, a mostani mellé. Nagyon jó volt látni, imádtam, családtag volt.
Látom rajta az eladó papírt. Nézem, olyan szép. Jön egy ember, kérdi, hogy érdekel-e? Mondom ha lenne pénzem és energiám akkor már most letenném érte a pénzt, de nem sajnos. "Azért had mondjak róla pár jó szót.... " "Csak jót tud róla mondani, tudom én. Az enyém volt 9 évig, nagy mosolygás".
Beszéltünk pár szót és elkértem egy körre. Egy jó nagy körre.Tankoltam bele 5000 ft-ért és mentünk vgy 140 km-t. Istenem.
Nem tudom ki, hogy van az ilyenekkel, de majdnem megkönnyeztem. Nagyon sok dolog fűz engem ahhoz a gépállothoz, túlontúl sok minden.
Rendszámokat nem takarom le, aki lát intsen, mind a kettőnek 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
), de ez tényleg egy A-ból B-be eljuttató batár. 
