Lány:
Azt hiszem, szerelmes vagyok!
A HÉV-en együtt utazom reggelenként egy sráccal. Mindig egy időben megyünk dolgozni. Aranyos, ahogy az aktatáskájával az ölében ül, olvas, és néha felpillant. Rám… Gyönyörű barna szemei vannak, és az orra tövében két szépségjegy! Oltári szexi!..
Olyan más, mint a többi fiú! Egyszerűen öltözik, mégis van stílusa. Kabáton át is látszik: borzasztóan izmos!! És nem csak a külseje vonzó! Sugárzik a szemeiből az értelem; mindig valamilyen könyvet bújik. És manapság ez ritka dolog…
Fiú:
A szőke stüncike, aki a HÉV-en folyton nézeget, ma majdnem lemaradt a 6.20-asról. Loholt szegény, hogy elérje a vonatot; ugrált át a síneken, meg is botlott egyszer-kétszer. Észrevette, hogy figyelem, és jókat derülök rajta, erre zavarában majdnem megint orra esett. Elvörösödött, vigyorgott kínjában. Egész aranyos a mosolya, és a szeplők is helyesek az arcán.
Egész formás kerek kufferja volt a kiskertész farmer-overáljában… Folyton odavonzotta a szemeimet… Miatta nem sikerült ma befejezni a vámpíros sorozat 11. részének olvasását, pedig vissza kellett volna adnom a bratyómnak…
Lány:
Három hónapja szemezünk az aktatáskás fiúval, egyre jobban belezúgok.
Pedig én semmit sem jelentek neki, - ez biztos - csak játszik velem!
Ma felszállt Harasztiban egy csajszi, a haja seggig ért. Azzal nézegették egymást. Fogalmam sincs, mi tetszett neki a lányon! Annak a kis dögnek a haja tényleg szép volt.
Hátat fordítottam nekik. Legyenek boldogok.
Egész nap rossz kedvem volt.
Ez is csak olyan, mint a többi.
Fiú:
A kedvenc útitársam ma rám se hederített. Elfordult. Nagyon szomorúnak tűnt valamiért. Mindegy; volt a kocsiban egy másik lány; ő csak később szállt fel. Hát nem semmi, milyen eszméletlen hosszúságú barna sörény volt a fején! Még nekem sem volt soha ilyen hosszú rőzsém!! És ez simára volt fésülve, nem úgy mint az enyém, amikor egyetemre jártam. Szerintem órákig csak áll a tükörben a csaj, és fésülgeti a haját…A kandúrja addig meg vár türelmesen… Gáz!
A pofija nem volt csúnya, de a lába görbe, a hátsója meg túl nagy.
A szőkéé jobb.
Tényleg nem értem, annak a kiscsajnak meg mi a fene baja lehet? Miért nem nézett rám egész úton? Talán haragszik?
Lány:
Nyár. De utálom a nyarat! 50 nap szabadság! 50 napig nem utazom hajnalban a HÉV-vel Pestre!
Hogy fogom kibírni ilyen kegyetlenül hosszú ideig a szerelmem nélkül???
Fiú:
Végre nyár van! Már csak néhány nap és kezemben lesz a friss jogosítványom! Aztán nem járok többé HÉV-vel! Akkor lássam a zöld gyorsvasutat, meg a kalauzokat, mikor a hátam közepét!
Autózni fogok! Hurrá! Az lesz ám a királyság! A kiscsajok csak úgy bomlanak majd utánam, ha kinézek a járgányom ablakán!
De még ezt a néhány napot ki kell bírnom.
Csak ne lenne ilyen egyhangú és unalmas az utazás…
A szőke lány nem jön reggelente, furcsa, de kicsit hiányzik a kedvenc útitársam. Talán szabadságon van. Nem hiszem, hogy viszontlátjuk még valaha egymást…
Lány:
Végre eltelt ez a nyár is; holnap már dolgozom.
Egész hétvégén repdestem a boldogságtól: pénteken összefutottam az aktatáskás fiúval!
A könyvtárból autóztam hazafelé; épp az állomásnál jártam, amikor beérkezett Pest felől a HÉV. Megálltam a zebránál, hogy átengedjem a gyalogosokat. Eszembe jutott, - mint minden áldott nap a nyáron- a szerelmem. Irigyen és ábrándozva figyeltem a mázlistákat, akik HÉV-vel utazhatnak…
Aztán egyszer csak kiszúrtam, hogy Ő is a leszállók között lépdel!
Egyenesen az autóm felé jött, de nem vett észre, hiába nyújtogattam a nyakam. Most sem értem, hogy volt bátorságom hozzá, de ráfeküdtem a dudára. Szerencsére nem gondolta, hogy neki szól, körül sem nézett, elgondolkodva ment tovább.
Én nem adtam fel; elfogott a vágy, hogy meglessem, hol lakik! Utána mentem. Lassan, tisztes távolságból kísértem a lakótelepen, de hírtelen egy egyirányú utcába fordult be, ahová én nem követhettem. Tettem egy gyors kis kerülőt, és vele szemben behajtottam az utcába. Legalább 60-al vettem be a kanyart. Ö pont lelépett a járdáról, majdnem az autóm alá!
A hírtelen fékezéstől elbillent a belső visszapillantó tükröm; megigazítottam. Ő a szemembe nézett, láttam rajta, hogy felismert. Elmosolyodott. A mozdulatomat azonban félreérthette, mert tétován integetésre emelte a kezét.
Hát én is bénán visszaköszöntem. Aztán belépett egy lépcsőházba, és eltűnt a szemem elől.
Végre valami! És ez nem egy aprócska eredmény! Igaz, kicsit veszélyes volt a helyzet, de megérte a kockázatot!!!
Fiú:
Ma láttam a HÉV-es lányt. A mi utcánkban járt. Fogalmam sincs, mit keresett ott. Kocsival volt. Nem gondoltam volna, hogy tud vezetni…
Na, az erős túlzás, hogy tud: hisz majdnem elgázolt! Aztán köszönt. Úgy emlékszem, eddig nem voltunk köszönő viszonyban.
Amúgy csinos volt barna bőrrel, nyári felsőben, leengedett szőke hajjal. Tényleg egész csinos…
Lány:
Ma elkezdődött a meló. Kelhetek újra hajnalban. De cseppet sem bánom!
Hihetetlen, de az aktatáskás fiúval utaztam a HÉV-en, és egész úton beszélgettünk!
Óriási fej!!!
Álltam a megállóban és türelmetlenül vártam rá. Izgultam, nehogy lekésse a szerelvényt.
És megláttam a távolban; száz közül is felismertem volna! Őrülten vert a szívem!! Ő pedig jött, jött, majd egyenesen mellém lépett, és köszönt. Azt mondta, ha már pénteken ráköszöntem, gondolta, illik ma reggel ide jönnie hozzám, hogy viszonozza a kedvességemet… (Csodálatos volt először hallani a kellemes, simogatóan férfias hangját majd’ 9 hónap után!) Én szabadkoztam, hogy félreértette, mert én csak a tükröt igazítottam meg, de örültem nagyon, hogy így alakult!!!
Én szálltam le hamarabb. A kezembe nyomott egy névjegykártyát.
Integettem neki.
Aztán megnéztem, mi is a neve;…mert be sem mutatkoztunk egymásnak. Furcsa, de a nagy beszélgetés hevében erről az apróságról megfeledkeztünk.
Írtam neki egy sms-t, megírtam az én nevem. És elküldtem a számomat.
Fiú:
Kaptam egy sms-t. Ja, ez az a jópofa lány a HÉV-ről… Egész jól el lehetett vele beszélgetni; és hányszor megnevettetett! Aranyos volt… És hogy csillogott a szeme, mikor rám nézett…
Megírta, hogy hívják! Szép neve van.
Jézus! Tényleg: be sem mutatkoztam neki. Mekkora bunkó vagyok! Na nem baj, majd kiengesztelem. Meghívom estére vacsorázni. Talán nem mond nemet.