Szervusztok,
Egy ideje járok állásinterjúkra, mert szeretnék egyrészt anyagilag előbbre jutni, másrészt meg szívesen ismerek meg új technológiákat és szívesen szerzek új tapasztalatokat, szeretek tanulni.
Ellenben elkeserítőnek tartom, hogy manapság divat lett, hogy nem közli a HR-es kollegina, hogy mennyi is lesz a várható annyi, hanem csak rébuszokban beszél egy interjúztatás előtt. Még arra sem hajlandó, hogy a kafetériáról nyilatkozzon egyértelműen. Az utóbbi kb fél évben egy jó három tucat cégnél jártam már. Ezek közül érdekes módon a kisebbek képesek voltak érdemben nyilatkozni, az más kérdés, hogy ott a vezetés anyagi okokból az olcsóbb mellett döntött általában. Ellenben a nagy cégek (GE, Knorr-Bremse, Siemens, IBM, Delphi) HR osztálya kritikán aluli viselkedést produkált és erőszakkal próbált rávenni, arra, hogy menjek és mutassam meg magam.
Baráti körökben értetlenül állnak az én elképzeléseim előtt, mert "mit képzelek én magamról?! Nekem el kéne adnom magam, a cégnek és ebben az esetben akkor nekem bizony mennem kell, majd ráérek ott megtudni."...
Nekem erről teljesen más a véleményem. Leszögezem, van munkám. Tehát nem azért keresek másikat, mert nem élek meg, vagy mert nincs. Van és rosszul sem keresek, de érdekel az új irány, az új fejlesztések és eljárások, a tudás. Így az én szemszögemből, nem én akarom eladni magam, engem kérem akarjanak.
Hisz én egy igényre jelentkezek. Az igény a munkaadó részéről merül fel a munkavállalóval szemben. ha feltételezem, hogy a munkavállaló tudja mire jelentkezik, akkor valószínűleg úgy véli, hogy az adott feladatkörre alkalmas. S mivel legtöbbször az önéletrajz és az ajánló levél megy el előbb az interjúra, így a munkaadónak lehetősége van az információ szerzésre. Aki zsákba macskát kap az a munkavállaló (ha a munkaadó nem informálja le a munkavállalót, akkor bizony vessen magára). Ennek tükrében, mivel a munkaadónak minden információ a kezébe van adva, akkor én jogosnak érzem, hogy ha már interjúra hívnak, egymás idejét megspórolandó, az alapvető kérdésekre egyértelmű választ kaphassak.
Igen és most valószínűleg lesznek páran akik majd azt mondják, hogy ha annyira vágyok az újra, akkor mit érdekel az engem?! Azoknak most szólok, hogy rossz úton indultak el, nem vagyok a saját pénztárcám és megélhetésem ellensége. Ha valaki váltani szeretne, az jobbat szeretne s nem rosszabbat.
Szóval nem értem a multiknak ezen hozzáállását. Jó szakembert keresnek, de közben az alapvető dolgokat nem akarják közölni. Ennyire szeretik az embereket, hogy tök fölöslegesen, leinformálás nélkül hívogatják be őket interjúzni?! Ennyire szeretnek idegenekkel beszélgetni a HR-esek (első forduló) és a vezetők (második forduló)?! Ilyen sok idővel soha egy cégnél sem találkoztam.
Ettől egy fokkal jobb, amikor az önéletrajzot bérigény feltüntetésével kérik be. Itt két eset szokott előfordulni. Az egyik, amikor elolvassák és ezen okból kifolyólag hívnak be, vagy be sem hívnak... A másik pedig amikor így kérik, de el se olvassák és behívnak, majd az interjú alatt csodálkoznak, hogy "jééé, ezt észre se vettük, jajj ez így nekünk most akkor sok, nem lehetne, akkor hogy 3 műszak és mondjuk nettó 150 + szakpótlék?"... De a bérigényemet meg biztos a szomszéd írta a papírra...
Szóval kezd kicsit az ilyen beutazásokkal meggyűlni a bajom, mert már kidobott pénznek érzem. A nagy cégek megengedhetnék maguknak a tanult szakembert, és mégis bagóért akarják dolgoztatni.
Igen, ez kicsit most felgyülemlett bennem. 
De le kellett írnom...
Ezzel csak én vagyok így? Vagy más is van hasonló cipőben, hasonló érzésekkel?
Gondoltam bele megyek a játékba és felvillanyozott hangon beszélgettünk tovább, majd elértünk ahhoz a részhez, hogy akkor beszélgessünk a szakmai tapasztalatokról. Ekkor vette elő szerintem először az önéletrajzom, mert kicsit más lett a hanglejtése a papírcsörgés után. Majd közölte, hogy akkor mikor tudnék bemenni egy interjúra, s amikor mondtam neki, hogy előbb beszélgessünk a piszkos részről, a pénzről, akkor azzal érvelt, hogy akkor az van hogy: "Erről sajnos most nem tájékoztathatom, mert előbb interjún szeretnénk meggyőződni arról, hogy ÖN megfelel e nekünk s az elvárásainknak szakmai téren". A mai napig cseng ez a díszes mondat a fülemben. Erre válaszoltam azt neki, hogy "Kedves hölgyem, az ön által elém tárt és kifejtett elvárások és tapasztalatok alapján sajnálattal kell közöljem, hogy az önök cége nem felelt meg az elvárásaimnak és a jövőben csak akkor keressenek meg, ha a HR-es munkatársak szakmailag felérnek arra a csúcsra, hogy tudják, hogy milyen pozícióra, s kit keresnek". Van egy olyan érzésem, hogy a Zollnerből többé nem fognak keresni, mert a hölgy itt már nem tudott mit mondani a telefonba és elköszöntem tőle, majd leraktam. Szerintem felgyújtotta az önéletrajzomat és felette mormogott ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
