Előszó

Miért hozok létre ennyire tabu témájú bejegyzést? Mert úgy vélem, hogy az emberi társadalom nem fogadja el a halál tényét, és azt, ha valakitől végleg el kell búcsúzni. Nem próbálok meg változtatni a szemléletmódján senkinek, csupán szeretném, ha valaki külső szemlélődőként látná, hogy viszonyul egy fiatal ember a hithez, valláshoz, halálhoz.

Szerintem van gondviselés, egy erő, amelymeghatároz, és segít vagy akadályoz, de nincs bizonyítva, hogy milyen formában, és hogy mit igazgat közöttünk.
Azt, hogy az egyházam "döntse el", hogy miben hiszek, azt mélységesen elítélem, mint az egyházi hierarchiát.A hit egy becsülendő, és nemes dolog, ami mellett nem szabad szó nélkül elmenni,
de ha az "Úr" előtt (aki akár hölgy is lehet, vagy akár a közösség ereje, vagy a jedik)
mindenki egyenlő, és testvérek a hitben, mire fel a hierarchia?
Ez indokolja az antiklerikalista világnézetemet. Az egyházak csak bajt hoznak a világra. Elég a naponta megölt 270 emberre gondolni, akiket csak azért ér utól idő előtt a halál, mert keresztények. Megéri...?

Apropó halál, kénytelen vagyok vetni egy rövid pillantást arra, hogy szerintem mi történhet a lélekkel, miután a test újból porrá lesz.

1. Lélekvándorlás

2."menny", egy hely, ahová a helyesen élő ember eljuthat

3. Képszakadás, és vége mindennek

Szerény véleményem szerint a hármas a legvalószínűbb, de az egyes is annak tűnik.
Ismerek olyan embert akinek megadatott, hogy betekintést nyerhessen korábbi életeibe.Tonnaszám hallani olyanokat, hogy ismerősnek vél valaki egy helyet, ahol még életében nem járt, vagy csak olyasmi villan be neki, amit nem ismert előtte. Velem is fordult elő hasonló, lehet hogy csak a képzelet játéka, de megfontolandó belegondolni az ellenkezőjébe.

Olvasóim hömpölygő tömege, ennyi volt a komplex világnézetem!