A tegnapi zseb-bulizást sajnos kicsit túlzásba vittem. Ha nem hánytam itthon legalább tizenötször, akkor egyszer sem. Szörnyen éreztem magam az egész hepaj után, ilyent többet nem illene csinálni kedvenc kis szervezetemmel.
Ez volt a reklám helye. Most pedig jöjjenek a tegnap történései. A parton - már elég csatakosan - találkoztunk egy emberrel, akivel beszélgetésbe elegyedtünk angolul. Kiderült róla, hogy Szerbiában ad koncertet, és egy lengyel zongorista. Kifaggattuk, Chopin a kedvence. Adatot cseréltünk, majd elmenekült - a hidegre hívatkozva. Nagyon kellemes élmény volt, mert nem hiszem, hogy hasonlóan reagáltam volna három vadidegen ember ilyen irányú közeledésére. Miután megtudtuk egymásról, hogy muzsikusok vagyunk, nagyon megörültünk egymásnak. Végül meleg kézfogásokkal, és elismerő szavakkal váltunk el tőle.
Mivel elég korai hazatérés volt nálam tervbe véve, ezért a házunk felé vettük utunkat. Út közben előkerültek mindenkinek a legsötétebb problémái. Összehasonlításban az enyém volt a legkisebb, el is szégyelltem magam. Annyira szeretem ezt a bandát, nem csak borbarátai vagyunk egymásnak, hanem a bajból is kihúzzuk egymást, ha úgy adódik.
Itthon kaptam hideget és meleget, hogy miért késtem, ami persze valahol jogos ( egy kilenc órára kitűzött hazaérés tolódott másfél órát ), majd felvonultam a birodalmamba. Kinyitottam a füzetemet, majd a következő négy sort jegyeztem le.:
Kopprészegen körmölöm eme kesze-kusza sorokat,
Egy hosszúra nyúlt menyét megitta a boromat.
Egy dolog kell még, egy dolog várat meg,
Dorka, szíved kulcsát mondd, hogy lelem meg?
Ez után pedig jött az este legrosszabb része, amiről nem kívánok hosszas beszámolót tartani...
5.30-ra megnyugodott a gyomrom, és onnantól kezdve egész normális lett az éjszaká....Hoppá! Hová tűnt az éjszaka? 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
bbazs96 oldala
