Mielőtt sommáznám a summáznivalót, egy kis eszme-csere a filmek életciklusáról.

A filmek kereskedelmi életciklusa a forgatás befejezése után a vágás, utómunkák, stb. végeztével a mozikban kezdődik. Itt a legális útvonalat figyelembe véve premier mozikban, majd mindenféle mozikban játszák a filmet. Ha már kifacsartak belőle mindent, amit a moziban ki lehet, akkor régiókódonkénti rabszolgaságodnak megfelelően megveheted dvd-n vagy újabban bd-n. Ha ezen a piacon is lekaszálták a zsetont, akkor szoktak a filmek általában bekerülni a mainstream tv-kbe, kábeles adókra. Itt is előbb a prémium mozicsatornák, majd a kereskedelmi tv-k, legutoljára a közszolgálati tv-k veszik meg a vetítési jogot. Ezt a sorrendet kicsit fűszerezi, hogy menő országban élsz vagy te vagy a row.

Amikor ez az irányvonal kifújt, akkor jön a konténer vagy a nagy ketrec. A teszkóban a közlekedési folyosók közepére kivágnak egy bazi nagy rácsos konténert, amibe homlokrakodókkal beleömlesztik szép ízlésesen a film raktáron ragadt dvd példányait, meg azokat, amelyeket hazai kalóz és nem kalóz hiénák gyártanak le. Indul a nagy bizakodós visszaszámlálás, először 2k, 1500, 1000, 600, 450 forintos árcédula, majd később a tutti ajánlat, csak úgy mehetsz ki a bótbúl, ha kettő ilyet elfogadsz ajándékba.

Lehettem vagy 10 éves, amikor Hajdúszoboszlón egy nyaraláskor úgy tudtuk megnézni a bratyómmal a Zsoldoskatonát, hogy a vetítés kezdete előtt epszilonnal előretolakodtam a pénztárhoz, ahol egy marhaságokon agyaló vevő elől elmartam az utolsó két jegyet. Ő hoppon maradt, mi meg az első sorban hanyatt feküdve, kicsit kitekert nyakkal bámultuk az elementáris pofonzivatart. Én szerettem.

Amikor alsós voltam, még bőven az átkosban, az akkori politika úgy próbálta reklámozni magát, hogy karácsonykor kicsit többet engedett, volt narancs meg banán. És karácsony másodnapján valami prémium filmet vetítettek délután. Így láttam, a szülői ágyban gyűrve az ágyneműt, a családdal, ahogy Carlo meg Mario egy lufikkal feltöltött teremben a lufik alatt osztja a borzalmas pofonokat, miután egy versenyautóval kicsit átrendezték az emeletet.

Ismét csak az időtényezőre hívnám fel a figyelmet, 1975-től voltam alsós.

Majd amikor már idősebb lettem, nosztalgiából, a régi szép karácsonyok emlékének felidézése céljából megvettem ezeket a filmeket, amikor a hülyeboltban párszázas ajánlat lett belőlük, de ennek is már lassan 10 éve.

Most már láthatjuk, hogy nem szakértő szemmel kb. milyen egy film életciklusa. És akkor jöjjön az, ami miatt az egészet leírtam és ami jelentősen emelte a pulzusomat tegnap:

Az rtlklubon a Kincs ami nincs c. film ment. Amit 7-8 éve adtak 400-ért a tecsóban. Az rtlklubnak a nyári pangás idején a tvnéző lakosság nagyobbik felének elcsábítása érdekében 400 forintnyi kiadást ért meg az esti főműsor. Hát b.sszus ennyire pangás van? Vagy ennyire nincs már mit leadni, nincs pénz? Ennyire nem érdekli a néző a tv-t? Ezeket a filmeket csak kicsit adták le többször, mint karácsony este a reszkessetek betörőket...

Semmi problémát nem látnék abban, ha az rtlklubban a műsortervezőre rárogyna kicsikét az ég...