Már egy ideje tönkrement a vécé ülőke, ezért múltkoriban adtam kis pénzt az asszonynak és elküldtem, hogy vegyen valamit. Nekem nem volt rá időm, ő meg nem szakértő, de mindegy, egy budiülőke az egy darab műanyag, olyan nagy durranás nem lehet... Hát az lett.

Hozza az asszony, nézzem meg, miféle csoda. És tényleg! Olyan ülőke, hogy van benne valami géles vagy hidraulikus cucc, ami szabályozza a sebességét. Nem lehet lecsapni! Komolyan, még a szél sem képes. Meglibbented lefelé, szépen, lassan, óvatosan leengedi, nem csapódva, halkan. Áááá, ez csúcs, ebben nem lehet hibát találni.

Vagy mégis?

Utólag mondta a zasszony, hogy vett spéci ásványvizet, a gyereknek javasolta az orvos, hogy kicsit felpörgesse az anyagcseréjét. Láttam, hogy nem a szokásos, hanem Pávai Vajna márkájú, de ilyen apróságokon én sosem szoktam felakadni. Épp szomjas voltam, felkaptam egy üveggel, és a felét (vagy 8 deci), egy slukkra be is öntöttem. Másnap reggel benyomtam a maradékot. És működött!

Olyan huzatosra f.stam a fenekem, hogy azt még Fábry se tudná tolerálhatóan elmesélni. De nem is ez a probléma, hanem az, hogy mind a két cucc működik! Megmozdul a gyomrod, hirtelen felugrasz, rohannál, de van egy pont, ahol jobb hirtelen lassítani kicsit, megvárni, míg csendesedik a gyomrod zuborgása, majd futás tovább.

És igen. A budi ülőke fel van hajtva. Berongyolsz a budiba, lecsapod, de nem csapódik. Hanem szépen lassan, óvatosan leengedi. Közben akár a Kis éji zenét is játszhatná, időbe beleférne. Te meg ott cselsztonozol, míg leér, és imádkozol, hogy ne az utolsó méteren maradjon féknyom a neglizsében...

Nagy dolog ez a technika, na. Csak az egymásra hatásuk, az már a buffer overflow bugokban sem volt tisztázva, nem még a retyeráton...