Nem akartam negyedjére is BMW-t, de párom azt mondta jó lesz. Végülis, az e39 mellé volt játszós autó is, így ki tudtam élni vadulós vágyaimat és a kényelem is meg volt.

Aztán derült égből jött a villám, párom egyik napról a másikra 7.5 év után elköszönt. Nekem ott maradt a benzintemető BMW, a csodálatosan unalmas automata váltójával. Le kell zárnom minden közös dolgunkat, ugyanis egy ok miatt minden autó párom nevére ment (nem nem keres a maffia, sem a bank ).
Tankolni sem akartam egy lassú autót, meg meg is untam. Már nem is akartam eleve megvenni.

Volt egy régi vágyam, amire sosem jött össze. A Bertone Coupe Turbo Opeléktől. Az Opel mindig közel állt a szívemhez, bár a G astra szimpla verziói kifejezetten rosszul sikerültek az F után.

Találtam egy ígéretes darabot ismerősökön keresztül - nem is hirdették sehol -, ami egy komplett renováláson esett át. (Turbó, motor, lakatolás, fényezés, hajtáslánc stb).

Nos hát hosszas alkudozás után sikerült megkaparintanom a 300 lovas szörnyet. Elég éles váltás volt az e39 megtestesült nyugodtsága, és kényelme után, de végre azt kapom amire vágytam. Nem utolsó sorban lényegesen kevesebbet eszik.

Ui: akit érdekel egy nagyon szép, rengeteg költésen átesett E39 28iA, az visítson