2024. május 20., hétfő

Gyorskeresés

Húsvéti írásom angolból magyarra visszafordítva

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Megjegyzés: Szeretném, ha eltöprengenél rajta, hogy mennyire lehet ostoba "hülye picsa", aki ennyire összeszedetten tud fogalmazni. Kérlek, ne feledd, az írás folyamatos gondolkozás.

Véletlenül megnéztem egy 2013-as önarcképemet, és elkezdtem keresgélni a fotómappákban az eredeti fotó után. Ahogy lapozgattam a több száz nyers képet, megtaláltam az egyik őrségi képmappát is. Ezeknél megakadt a szemem, mert a tíz évvel korábbi őszi pillanatok másképp ragadták meg a figyelmemet. Most 2023 tavaszát írjuk, a keresztény világban egy mitikus hős, Jézus feltámadásának ünnepét. Ez egy plusz jelentéstartalmat ad az őszi emlékekről való elmélkedésemnek. Akkor 35 éves voltam, fiatalabb és erősebb. Most már idősebb és tapasztaltabb vagyok. A jelenlegi lelkiállapotom nagyon különbözik az akkoriaktól. Életünk során folyamatosan haldoklunk és újjászervezzük magunkat! Sok apró halálon és felismerésen megyünk keresztül, mielőtt végre megnyugszunk. Igen, biztosan tudom, hogy a 2013-as énem folyamatosan átalakult, és amíg eltűnt, a jelenlegi énem fejlődött belőle, ami nem ugyanaz, mint a múltbeli énem! Ha a fiatal énem most besétálna a szobába, mindketten alaposan megdöbbennénk! És bár felismernénk egymást, a fiatal énem nehezen fogadná el, hogy ez az én most itt ül, tehát ilyen lesz 2023 tavaszán.
Meghaltam?" - kiáltana fel. Ami a mostani énemet illeti: 'Most, ha filozófiailag nézzük, igen, halott vagy, de mint látod, én vagyok te, csak tíz évvel idősebb.

Miközben a születésünk első lélegzetvételétől a halálunk utolsó lélegzetvételéig tartó utunkat tesszük, mi magunk is egy állandóan változó folyamat vagyunk, mint egy igazi folyó. A 2013-as énem nem írná le ezeket a komor gondolatokat, az elméje valami egészen máson járt. Az ember 35 évesen még mindig tele van energiával, és én magam is aktívabb voltam. 2013-ban elvégeztem a hivatásos gombavizsgáló tanfolyamot, és a gombák iránti lelkesedésem egyre nőtt. Jó visszatekinteni a 30-as éveimre, és az akkori tapasztalataim alapján elgondolkodni azon, hogy mit szeretnék csinálni a 40-es éveimben. 2008 és 2018 között a gombák játszották a főszerepet. Igen, ez egy szép tízéves ciklus volt az életemben. 2019 óta azonban valami elromlott, és a jól bevált dolgok már nem működnek, és nem okoznak tartós örömet. Hogy is mondjam: Éhesebb lettem, és mélyebb tartalmakra vágyom. Megdöbbent az az erő, amivel a jelenlegi énem a jobbra való jogot követeli magának. Teljesebb életet akarok, mert megdolgoztam érte.

Sokan arrogánsnak, nagyszájúnak és ostobának tartanak a szónoklatom miatt, de elég rossz ötlet hagyni, hogy egy öncélú önkényuralmi rendszer egy egész országot legyengítsen és megnyomorítson. Ez teljesen ellentétes a nyugati világ vágyott ideáljával, amely szinte megköveteli, hogy az ember a saját sikereinek ura legyen. Egy elnyomó környezetben, ahol a lapítás és a nyalogatás a bevált taktika, gyakorlatilag lehetetlen független emberré válni. A hatalom bitorlói által felépített rendszer nem engedheti meg, hogy túl sok független ember létezzen, és karanténba zárja azokat, akik képesek lettek volna önállóan gondolkodni és cselekedni. Az előző bejegyzésben röviden írtam arról, hogy mi a baj Magyarországon. Elég abszurd azt tapasztalni, hogy látszólag van itt egy ország, de ha az ember mozog és embereket keres, akkor az illúzió szertefoszlik. Nekem még tovább kell keresnem és emberek után menni, mert egy művész nem létezhet megértő közönség nélkül.

45 éves koromra eljutottam az erdőbe, ahonnan nem találok kiutat. A tapasztalataimat összeköti, hogy tényleg sok mindent kipróbáltam, megcsináltam, megtapasztaltam, és úgy érzem, hogy egyre fáradtabb, nehezebb, kiábrándultabb lettem. Az a fajta hit, ami egy fiatalabb emberhez tartozik, kihalt bennem, mert már nem vagyok fiatal. Érzelmekben és önsajnálatban vergődöm, egészségtelen mennyiségű édességet fogyasztok, hogy fizikailag enyhítsem érzelmi keserűségemet. Elég okos vagyok ahhoz, hogy észrevegyem a saját ostobaságomat. Ember vagyok, vannak erősségeim és gyengeségeim. Visszanézve a tíz évvel ezelőtti képeimet, látom, mennyivel rosszabb fotós voltam. Sok ezer kép elkészítése tette lehetővé, hogy ma már egész jól fotózom. Ez egy felismerés, hogy a gyakorlat működik. És hogy nincs recept a gyors sikerhez. Ha valamit akarsz az élettől, akkor menni kell gyakorolni és megteremteni azt, amire vágysz. Senki más nem fogja tudni, hogy mit akarsz, és senki nem fogja megadni neked. Ezt a tanácsot én is megfogadhatom, csak ki kell találnom, hogy középkorúként mit akarok még igazán?

Hozzászólások

(#1) Armandus


Armandus
junior tag

"Megjegyzés: Szeretném, ha eltöprengenél rajta, hogy mennyire lehet ostoba "hülye picsa", aki ennyire összeszedetten tud fogalmazni."

Ne dobálj fel ilyen magas labdákat :DDD

"A világ olyanná alakul, amilyenné a fiatalságot nevelik." Jókai Mór

(#2) Bobó_20


Bobó_20
aktív tag

Őszinte véleményem következik: nem hülye és ostoba vagy, hanem szánalmas és önmarcangoló. A két állapotban azonos, hogy egyiken sem tudsz változtatni a fel- és beismerésük nélkül.

A rossz hír, hogy a hülyék/ostobák általában nem tudják, hogy azok, így tök boldogok.

A rosszabb hír, ha a rengeteg segítő szándékot nem ismered fel és nem vagy hajlandó segítséget kérni (ugye a saját érdekedben), akkor viszont hülye és ostoba vagy, ergo boldognak kéne lenned.

Szóval inkább az a kérdés: hülye/ostoba szeretnél lenni? Netán szánalmas és önmarcangoló? Vagy ne adj isten boldog és kiegyensúlyozott?

Ha valamit akarsz az élettől, akkor menni kell gyakorolni és megteremteni azt, amire vágysz. Senki más nem fogja tudni, hogy mit akarsz, és senki nem fogja megadni neked. Ezt a tanácsot én is megfogadhatom, csak ki kell találnom, hogy középkorúként mit akarok még igazán?

Mentálisan egészségesnek lenni?

Legjobbakat kívánom. :R

(#3) UnA


UnA
Korrektor

"... őrségi képmappát ..." - nem ismertem fel az Őrséget a képeken, de lehet, hogy bennem van a hiba...

(#4) Geller72


Geller72
veterán

Én annyiból vagyok “előnyben”, hogy idősebb vagyok és az “önmegfigyelésem” hosszabb szakaszt ölel fel. Nagyobb a minta. :D Valószínűleg, mindannyian változunk végig, az életünk során és ez természetesen így van rendjén. Folyamatosan változik az értékrendünk, ami megint csak a hasznunkra válik. A 20 évvel ezelőtti énünket legtöbben nem tudjuk elfogadni, nem tudunk azonosulni vele. Mert ég és föld a mostanihoz képest. Szerintem ez is ok. Nálam valahol 35-40 éves korom körül fordult meg a világ velem, azzal a bizonyos 180 fokkal. Akkor úgy éreztem, hogy rettentően kényelmetlen, teljesen kifordított az akkori konfortzónámból. Most már tudom, hogy ez kellett. És a legtöbbünknek szintén kell és meg is történik velünk. Plusz a világ is változik. Ez már önmagában elég változó egy teljesen másik élethez.

Öregszünk. Ez van - írhatnám. Addig senki nem is foglalkozik a korral - engem sem érdekelt - amíg a hétköznapokban, minden nap nem találkozol a problémával. Ami éppen vagy egészségügyileg, vagy bármi más módon hátráltat, kissé, vagy többszörösen is hátráltat a hétköznapi életben. Vannak emberek, akiket ezek a korral járó problémák sokkal jobban megviselnek. Vannak, akik képtelenek elfogadni. De a korral együtt nem csak a problémáink növekednek, hanem - normális esetben - az elfogadás készsége is egyre jobban kifejlődik bennünk. Elfogadni és beletörődni, számomra nem ugyanazt jelenti.
Más.
Alapvetően azt gondolhatnánk, ahogy egyre öregszünk, egyre több a barátunk is, ha másért nem, a rendelkezésre álló több idő miatt is. Nem így van. Radikálisan lecsökken a barátaink száma, a megmaradtakkal történő kapcsolattartás rendszeressége és minősége is. Érdekes volt megélni. No meg benne van a pakliban az is, hogy nem csak a barátaink, hanem mi is változtunk az idők során és könnyen lehet, hogy az a barátság, ami létrejött 40 éve, az ma már tartalmilag semmit sem ér, mert amiért, ami következményeként kialakult, az már nem is létezik.
És ha belegondolok, hogy még “csak” 52 éves leszek, és mennyi mindent tapasztaltam meg. Mit érezhet valaki, aki mondjuk 96 éves?

(#5) Geller72 válasza UnA (#3) üzenetére


Geller72
veterán

Lemaradtak. :D (Törölhető ha nagyon off).

[ Szerkesztve ]

(#6) totron válasza Geller72 (#4) üzenetére


totron
addikt

Elfogadni és beletörődni, számomra nem ugyanazt jelenti.
Mit jelent számodra egyik és mit a másik?

Mit érezhet valaki, aki mondjuk 96 éves?
Az már sokszor üresjárat, időérzék és gondolatok nélkül.

(#7) Geller72 válasza totron (#6) üzenetére


Geller72
veterán

Számomra, tömören:
-Elfogadni:
Többnyire, vagy teljes mértékben egyetértek és elfogadom, ami történt.
-Beletörődni:
Többnyire, vagy teljes mértékben nem értek egyet azzal, am történt, de tudomásul veszem.

(#8) ergoGnomik válasza Geller72 (#7) üzenetére


ergoGnomik
tag

Egy fogalom meghatározásában felhasználni magát a fogalmat nem jó stratégia. Hacsak nem körkörös önhivatkozást szeretnél adni meghatározás helyett. :)

(#9) UnA válasza totron (#6) üzenetére


UnA
Korrektor

Nem engem kérdeztél, de azért válaszolok :)

"Mit jelent számodra egyik és mit a másik?" - A lelkiállapot egyik esetben pozitív a másik esetben maximum semleges, esetleg negatív.

"Az már sokszor üresjárat, időérzék és gondolatok nélkül." - Nagynéném 97 éves lesz idén, és egyik sem igaz rá, szellemileg teljesen friss. Ez csak rajtad múlik, hogyan jutsz el mentálisan az életed végére. ;)

(#10) ergoGnomik válasza UnA (#9) üzenetére


ergoGnomik
tag

Ez csak rajtad múlik, hogyan jutsz el mentálisan az életed végére.

Szerintem ezt inkább ne reklámozod! Fogalmad sem lehet kinek milyen lapokat osztott a génlottó és a szociális determináció.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.