2022 nyarán döntöttem el, hogy változtatok az internettel kapcsolatos viselkedés mintámon, mert észrevettem magamon, hogy képtelenné váltam az összeszedett gondolkozásra. Van néhány dolog, ami fontos számomra, az egyik a tiszta fej, hogy a gondolatok akadálymentesen gördüljenek. Ezért nem iszom alkoholt, nem dohányzom, nem mérgezem az agyamat, de az internet kapcsán óvatlan voltam.
2005 második felében beszereztem életem első PDA+mobil hibridjét és bár ezzel egy gyerekkori álmomat valóra váltottam, de onnantól fogva internet-függő lettem. Kidobtam tíz évet az életemből, amit aktívabban és produktívabban is tölthettem volna. Megfosztottam magam több ezer élménytől, mert engedtem a félelmeimnek és inkább a biztonságosnak vélt kibertérben töltöttem az időt. Hát nem az, nagyon nem.
Olvasni kezdtem tavaly: Mary Aiken Cybercsapda; Adam Alter Ellenállhatatlan; Anna Lembke Dopaminkorszak; Cal Newport Elmélyült munka; Volker Busch Használd a fejed!. Ez utóbbit pont tegnap este fejeztem be. (A bejegyzés témájához kapcsolódik egy másik friss kiadvány, Johann Hari Tönkretett figyelem.)
Volker Busch könyvéből jegyzeteltem ki:
“A technológiák és az általuk szállított információk okos kiválasztása és óvatos alkalmazása azt jelenti, hogy megőrzünk valami ős-emberit, amit a 21. században sem kellene elveszítenünk: az autonómiát - automatizmus helyett”.
Igen, ez adta a bejegyzés címét, mert fején találta a szeget, vagyis felnyitotta a szemem, aha-érzést generált az elmémben.
Mindegyik könyvből írtam ki találó gondolatokat és a felismerések segítettek rendet tenni a fejemben. Egyértelművé vált számomra, hogy klasszikus csapdába ugrottam bele, mert minden függőség valójában tünet, a baj máshol van. A valódi gondot próbáltam elfedni önmagam elől a túlzott internet-használattal. Csak hagytam sodorni magam az információáradattal, ahelyett hogy szembenéztem volna a gyökér-okkal, aminek rothadása gyötör. Tudtam róla, hogy szociális fóbiás vagyok, és még van egy-két fel nem tárt mentális bokaficam az idegrendszeremben, de már a társas helyzetekben átélt kényelmetlen érzés elég volt ahhoz, hogy inkább a kibertérben töltsem az időmet. Pótcselekvés volt, akár az alkohol mértéktelen fogyasztása, és nem adta meg a feloldozás érzését. Hogyan is adhatta volna meg, hiszen nem megoldásként használtam, hanem elfedésként. Elrejtőztem a probléma elől, igazi szociális fóbiásként még önmagam elől is elbújtam.
Ez egy fenntarthatatlan helyzet volt, ami fokozta a kényelmetlenség érzését. De az információ mindig kézközelben van, és mivel engem könnyű megfogni a tudás ígéretével, rendre beleestem az információfolyamba. Aztán kievickéltem belőle az elolvasott könyvek segítségével. Újratervezem az életem és bátrabb leszek. Mégis csak 45 éves, középkorú ember vagyok, bőven felnőtt, nem kell rejtőzködnöm, elég élettapasztalatom van, mert a kibertérben mást is csináltam passzív információ habzsoláson kívül.
1997 februárjában csatlakoztam először a világhálóhoz. Egyből leesett, hogy egy korszakalkotó találmány, ami megkönnyíti a kapcsolódást. A függés később jött, az első “okostelefonnal”, aztán még fokozódott, mert elnyelt a kék nyúl ürege. 2009 szeptemberében nagy hibát követtem el, baráti unszolásra regisztráltam a kék arckönyvre. Az intuícióm jelzett, hogy ez nekem nem kell, de a barát szava erősebben hatott rám. Tanultam a hibából. Ezért a többi közösségi alkalmazás már nem igazán tudott berántani. A TikTok őrület teljesen hidegen hagyott. Bár van Instagram és Twitter fiókom, de egyre jobban taszítanak a rövid videók, amiket abszolút rossznak tartok, akkor is ha látszólag értelmes tartalmat kínálnak.
Mára eljutottunk oda, hogy kísérleti tesztekben az aranyhal pár másodperccel tovább tud figyelni mint mi, emberek! A figyelmünk megosztott, kapkodó, amiből tragédiák lesznek. Nem működik a multitasking! Erre az emberi agy nem képes. A fókuszált figyelem az igazán hatékony. Nem szabad megtörni a koncentrációt, mert időbe kerül, mire az agy újra a fő feladatra tud ráállni. Az okostelefon puszta jelenléte csökkenti a koncentrációt. Azt a nyavalyás tárgyat többet érintjük meg mint a legközelebbi szerettünket! Irracionális az érzelmi kötődés egy tárgy iránt, ami nagyon hatékony elektromos póráz és kémeszköz, ami monitoroz minket; személyes adataink árucikkek lettek. Az okostelefon megkönnyíti az életünket(?), de nagy árat fizetünk érte. Szintén Volker Busch könyvéből jegyzeteltem ki:
“Az ár, amit a multimédia-fogyasztásért és a folyamatos szórakozásért fizetünk, annak az időnek a hiánya, amelyben egyedül lehetnénk önmagunkkal. A digitális alapzajban és az információk lármájában ritkává váltak a kontemplatív percek. A következmény a csak csekély mértékben kifejlődött mentális autonómia, amely különböző módokon mutatkozhat meg: a saját szükségletek érzékelésének hiánya, a konfliktuskezelő képesség csökkenése, és alkalmatlanság a problémák felelős megoldására.”
“A figyelem több mint puszta nyersanyag és a gazdagság egy valutája. A figyelem egészen különleges személyes és intim tulajdonunk. Saját magunk határozhatjuk meg - és határozzuk is meg -, kit ajándékozunk meg vele és mire használjuk.”
Jó tanács, kisgyermekes szülők a gyerekeiknek adják! A szülői osztatlan figyelemnek kulcsfontosságú szerepe van a gyermeki agy fejlődésében. Eleve nem tudunk kétfelé figyelni, a multitaskingra nem képes az agyunk, és a gyermek fontosabb mint pár tucat tiktok videó.

Ennyi egyelőre elég is lesz. Később folytatom, ha érdekel titeket.