Anno volt még olyan, hogy grundfoci. Szerintem nem kell bemutatnom. Tény, hogy a játékosok megfellebbezhetetlen lelkesedéssel rúgták a lasztit, pláne, ha sörmeccsről volt szó.
Piti jutalom, mégis mindenki a beleit húzva is azon volt, hogy a csapata győzzön.

No, ez a mentalitás hiányzik manapság.

Megrongálta a játékot a pénz. Mennyit ér egy focista? Sokat, nagyon sokat.
Mennyit keres? Sokat, nagyon sokat. Megérdemli? Én aztán nem hiszem, mondjon bárki bármit.

Régen nem csak kamu volt a meghatottság, amikor egy focista magára húzhatta a címeres mezt. Úgy érezte, hogy elérkezett pályája csúcspontjára, és érezte az elkötelezettséget, mely szerint ha kell, akár a pályán hal meg a csapat érdekében.
Mit kapott érte? Dicsőséget, szeretetet, halhatatlanságot. No meg némi pénzt, amely elég volt ahhoz, hogy megéljen a családjával. Vállalta, és a neve örökre beleivódott a tudatunkba.

Ezek a szerencsétlen, impotens mai focisták csak felfújt sztárocskák. Jól, mi több, királyi módon megélnek abból a pénzből, amelyet egyáltalán nem érdemelnek meg.
Itt van például ez a Dzsudzsák gyerek. Mennyit is keres? Havi több, mint egy milliárdot. Naná, hogy nagy a szája, és a reptéri fogadtatásnál meglehetősen goromba volt az operatőrrel. Úgy gondolom, hogy a hollandok által kitömött maciként lehetett volna szerényebb is. Sokkal szebb lett volna, ha lehajtott fejjel kushad be a buszba, és nem villogó szemmel jártatja a száját.

Bányába velük. Lesz szén.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)