Hát van ez így. Én mondjuk nem is ismerek sok embert az utcából meg a faluból, csak 11 (vagy 12?) éve lakunk itt, közvetlen szomszédunk meg nincs is. Viszont minden szakemberből csak egy-egy hirdeti magát, kőművesbrigádból is csak egy van, az, amelyik nem ismer derékszöget meg függőlegest sem, na meg egyenletes téglarakást se nagyon; a tetőácsolásunk meg katasztrófa. Ja, a kéményt és a lépcsőt is máshova és méshogyan építették, mint ahogy a tervrajzon volt, ezért kellett módosítást kérnünk. A burkolás huplákos padlót eredményezett, ráadásul a fürdőben a fal felé lejt, nem a túlfolyó felé. A helyi (azóta becsődölt) asztalos-cég kétszázezres ajtóiban meg azonnal tönkrementek a zárak és hamar leszakadtak a súlyhoz mérten túl gyönge rézpántok, a mart ajtófélfa ragasztásai elengedtek, javítgathattam magam, szaktudás és céleszközök nélkül. Akik a külső nyílászárókat betették, kifelejtették az ablakok gumi tömítését és csak egyszer festették le az ablakot. (Tíz év után jöttem rá, hogyan kell beleapplikálni a tömítést De az is kiderült, hogy kevesebbet adtak, mint ami kellene.) A festők a lámpák rozettáit csálén ragasztották a plafonra, a plafon-sarokdíszeket pedig csúnyán vágták egymáshoz. A tizenkét éve másfélmillióért építtetett, beépített konyhabútor - a váza pozdorjából, másfél milláért... - vízvetőit rosszul vagy sehogyan sem ragasztották le, a váz is megrogyott, a gránit pult megrepedezett... és persze egyik fiók sem cserélhető ki a másikkal, mert mind más méretű. A nappalit és étkező-konyhát elválasztó két dór gipsz oszlopból az egyiket a beépítő cégmunkások összetörték, ezért van két oldalt csak fél-fél. Soroljam még?

Már ott vagyok, hogy csak az lesz jó, amit az ember magának húszannyi idő alatt csinál meg... Vagy inkább az sem, tapasztalat - és sokszor a céleszközök - hiányában.