Valószínűleg az az üzlet benne, hogy a jogtulajdonos a kölcsönzéskor sokkal alacsonyabb jogdíjat kér. Amíg a nagy átlag kevesebb jogdíjnyi könyvet forgat, mint a havidíj, addig ez remek üzlet a számukra.

Valahogy így vagyok a zenével is, van havidíjas előfizetésem, de mégsem szól állandóan, van hogy hetekig alig kapcsolom be. Munka mellett idő / lehetőség sincs midig rá. Persze korábban fiatalabban másnak tűnt minden, mert akkor a nap nagyrészével szabadon redelkeztem

(#8) szgergely: a tulajdonlási vágy egy fajta biztonságot is ad. Mivel itt nem rendelkezdnek az emberek pénzbeli tartalékokkal, így sokkal inkább kötődnek a látszólag nehezebben elveszthető, kézzelfogható és saját tulajdonú javakhoz. Az a nyugati, aki hónapkra - évekre elegendő tartalékokkal bír, az nem jön zavarba, amiért bérli a lakást. Simán átköltözik egy másikba, ha úgy alakul. Nameg a jövedelmi viszonyok miatt ott az emberek likviditása is magasabb, több szolgáltatásra jut belőle. Ha van hosszú távú létbiztonságom és tudom, hogy hónapok vagy évek múlva is lesz pénzem az előfizetésre, akkor nem vagyok beljebb azzal, hogy van belőle saját példányom, mert úgyis hozzáférek a havidíjasban is. És akkor már inkább szabadságot ad az előfizetés, mint korlátot.

[ Szerkesztve ]