Hosszú történet.
Még kiskölyök voltam, amikor az egyik pajtásunknál játszottunk páran. Most, hogy megtaláltam, látom, kilenc éves lehettem. A konyhában játszottunk, aztán a szobában megszólalt egy olyan zene, amilyent odáig még nem hallottam, olyan hangon, amilyent még odáig nem hallottam. Halkan lopakodtam a hang forrásának irányába, aztán megláttam a kishaver faterját, aki a szobában egy fotelben ült ernyedten, szemei be voltak csukva. Élvezte a zenét, ami fogalmam sincs, hogy miből, honnan szólt, nem láttam, nem is érdekelt. Álltam a küszöbön, egyik lábammal a másikon, és hallgattam a "húsos hangú" nénit. Olyan hatással volt rám, hogy némán sírtam. Egy hang se, csak a könnyeim folytak patakban.
Meghatározó élménye volt életemnek. Felnőttem, és ma már tudom, hogy a "húsos hangú" néni Mahalia Jackson, és az általa képviselt stílus a gospel.

Nem könnyű dolgok ezek. Zenei szenny fertőz, mérgez. Odavész az igazi érték. Kit érdekel például ez a zenei ékkő? Kit?

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)