1.: Gripen, egy 'p'-vel. Nem, nem poénos, ha két 'p'-vel írod le.

2.: A mi gépeink a Svéd légierő tulajdonában vannak, mi csak lízingeljük őket, és svéd karbantartók is vannak Kecskeméten, szóval elég érdekes is lenne, ha Svédországot szeretnéd megtámadni velük.

Nem, nincs spéci "minket nem tudsz vele lőni" technológia, de ez macerás is lenne (illetve van az IFF, vagyis barát-ellenség, de annak pont az a lényege, hogy csak a megfelelő gépekre jelezzen vissza - tehát papíron akár kivitelezhető is a felvetésed ).
Ugyanakkor a svéd légierő gépei modernebbek, és nemrég kapták meg a legmodernebb légiharc rakétát a Meteort. Szóval kissé egyoldalú lenne egy ilyen hipotetikus harc...

3.: Igen, a mi pilótáink tapasztalata bekerül a svédekhez is, de ugyanakkor a svédek is megosztják a tapasztalataik egy jó részét a pilóták kiképzésekor. Például ezért járnak Svédországba éleslövészetre a mi pilótáink.

4.: Igen nézik, és igen, ez roppant fontos dolog. A mi Gripen vadászgépeink radar-adatbázisa csaknem üres. Ez az adatbázis azt jelenti, hogy a rendszer képes a radar kisugárzásának jellemzői alapján meghatározni, hogy milyen radar is "nézi" a vadászgépet. Ennek fontosságát aligha kell hangsúlyozni, hiszen messziről már meg tudja a rendszer mondani, hogy az ott egy XY típusú légvédelmi radar vagy vadászgép radar, ebből pedig a pilóta már tudhatja, hogy milyen veszélyforrással néz szembe. Az ilyen adatbázis kiépítése macerás, leginkább hadgyakorlatok közben lehetséges, amikor kvázi kémrepülőgépek repkednek a légtérben, rögzítve a radarok jellemzőit speciális érzékelőkkel. Például ezért lettek idegesen az Izraeliek, amikor egy ilyen orosz gép Szíriába települt.

Alapvető, hogy az exportverzió gépek "butábbak", mint a "hazaiak", és ez olyan szinten is jelen van, mint például az export F-35A/B/C gépek radarkeresztmetszete (leegyszerűsítve az, hogy milyen messziről lehet az adott radarral észrevenni) egy nagyságrenddel nagyobb, mint az USAF, US NAVY és az US Marine Corps gépeié. Amin egy picit ki is akadtak az ausztrálok. Aki ebbe nem megy bele, az nekiállhat saját gépet fejleszteni, de hát ugyebár tudjuk, hogy az Egyesült Államok is több tíz milliárd dollárt ölt az F-35 fejlesztésébe úgy, hogy nekik sok technológia már kézben volt (például a hajtómű az F-22A hajtóművén alapul), tehát ha valaki akar egy hasonlóan jó gépet, akkor neki is rá kell ezt áldoznia.

Ugyanez igaz az Indiai P-8 Poseidon beszerzésre is, eleve csak az Indiaik számára megfelelő berendezések kerülnek beépítésre (az amerikaik által használt adatkapcsolatokat például nem).

Ráadásul alapvetően a piacon két (három) elérhető gép van, az orosz Tu-142 képességeit az Indiaik ismerik, nekik is van belőle, a zárójeles szereplő a Bombardier Q400 tengerészeti változata, de az több okból sem játszik. Tehát ha csak India nem akar saját fejlesztésre költeni, túl nagy választék nincs...
Nyilván tisztában vannak vele, hogy nem kapnak az US NAVY kezében lévő gépekkel egyenértékűt, de még így is az elérhető legjobb gépet üzemeltetik...

[ Szerkesztve ]

Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.