Szia!

Velem is volt egy hasonló eset:
Szalagavatóra keringővel készültünk. Nekem a tánctanár volt a partnerem. Nem nagyon beszéltünk a három hónap alatt. Ő idősebb nálam 4,5 évvel, (nagyon szép lány volt) és időközben rohadtul beleszerettem.
Az utolsó pillanatban próbáltam kezdeményezni (elhívni after partyra), de érthető módon nem jött. (Talán azért mert túl későn szóltam neki.)
Utána még volt egy-két dolog (PL.: képek) amivel fel tudtam volna keresni, de nem tettem. Elnyomtam magamban a dolgot, és belenyugodtam, hogy úgy sem lenne semmi. (Azóta is átkozom azt a napot, mikor ezt eldöntöttem.) Valószínűleg tényleg ez lett volna, de ha megpróbálom felkeresni, és elhívni akkor nem gyötör az a tudat, hogy "nem tettem meg mindent", és könnyebben túltettem volna magam rajta.
Azóta is az Ő kinézetét és tulajdonságait keresem minden lányban.

Én fél év távlatából már biztosan nem fogom fel keresni, De Te szerintem tedd meg amíg időben vagy, mert nem veszthetsz semmit legfeljebb nem jön össze. Hidd el, hogy a "nem tettem meg mindent" tudat iszonyatosan szar érzés (és engem az életem egyik legfontosabb időszakában küldött padlóra). Inkább más hibájából tanulj, mint a sajátodból. (Igaz, hogy az esetedben nagyobb a korkülönbség, viszont én nagyon eltöketlenkedtem a dolgot.)

Még mindig fáj ezt visszaolvasni. Még egyszer biztos, hogy nem döntenék így (de sajnos az időt nem lehet visszaforgatni).

Remélem tudtam (valamennyit) segíteni!
Martin97