A természetes monopóliummal maximum annyit lehet tenni, hogy a versenyszabályok finomhangolásával igyekeznek csökkenteni a bekerülési küszöböt, hogy az új szereplőknek esélye is legyen belépni, de ezt demokratikus államok és uniók ritkán vagy egyáltalán nem lépik meg, bíznak a piac önálló rendezőelvében. Vannak közgazdászok/politikusok, akik elfogadják a természetes monopóliumot legitimnek, annak ellenére, hogy hátráltatja az innovációt, versenyt és a piac hatékonyságát, megint mások meg nem.

Én inkább utóbbi véleményen vagyok, maradjon szabad a piac, de a felügyelőjének (állam) törekednie kell fenntartani a versenyt. Ez kicsit olyan, mint az egy és többkulcsos adórendszer kérdése, mindkettő mellett és ellen lehet érvelni, de az csak hitvallás kérdése, hogy melyiket preferáljuk.

Én inkább az innováció és a szabad verseny pártján állok. Joseph Stiglitz múltkori budapesti előadásán volt egy faék egyszerűségű, jól érthető példa:

"[...]az USA-ban egy cég megvette a mellrák kialakulásáért felelős DNS-szenkvencia felismerésére képes technológiát, és vagyonokért tesztelték, hogy az embereknek van-e hajlamuk mellrákra.
Amikor aztán egy amerikai egyetemen is a DNS-szekvencia pontos ismeretéig jutott a kutatás, és a tesztet ingyen elvégezték volna, a cég bíróságra vitte az ügyet, és megtiltották az egyetemnek a technológia felhasználását."

Érdemes kicsit többet is olvasni róla, ebben a beszédben konkrétan a Google-t is megnevezte, mint az innováció és a verseny gátját, mely az egyéni érdekeit a társadalmi érdekek fölé helyezi. Meglehetősen egybecseng azzal, hogy miért akarja az EU gatyába rázni a vállalatot.

[ Szerkesztve ]