Istenem, végre valaki! 
Képzelj el egy olyan társaságot, ahol csak ketten nem warezolnak. Ketten nem nyomkodják el a videókat, ketten vannak tisztában kedvenceik hátterével, ketten tudnak elmélyülni a világokban. Ezek közül az egyik én vagyok, és csodálkoznak, hogy irritál az, amikor a játékokról akarnak velem beszélni. Csak a fikázás és a WoW/LoL megy ezerrel, semmi értelem.
Mindig célpont vagyok a fenti miatt, mert én is mindig "különc" szemszögből nézem például a WoW-ot. Mennyire felemelő érzés volt akár csam kívülről figyelni Lordaeron romjait, elzarándokolni Grom Hellscream sírjához, bejárni Silvermoont, átlépni Outlandre... atyaég. Oblivionban is a felfedezés ereje, a trükkök felfedezése, a legyőzhetetlenség kutatása hajtott... (túl fáradt vagyok már további emlékek felidézéséhez...)
Kell a cikked. Most.
"Most kell szerénynek lenni, mert most van mire." --- "All dreams eventually disappear when the dreamers wake."
