A DVD lejátszókban az a ''pár chip'' lényegében egy processzor, amibe bármilyen szoftvert tölthetsz. És attól függ, hogy milyen DivX-et, vagy egyéb AVI-t tud kikódolni.

Ugyanazért használják a műsorszórásban még mindig a tré MPEG-2-t, amiért a fényképeknél még a tré JPEG-et. Annál is vannak már rég jobb, nem kockásodó tömörítési módszerek. Amúgy az újabb rendszerekben MPEG-4 ill. H.264 van, de ezt írtam. De azok ugyanúgy trék, a kérdésed szempontjából.

Az MPEG-4-be amúgy okos ötleteket tettek bele, csak épp ezeket senki sem használja ki. Ilyen például az, hogy tetszőleges alakú régiókat lehet kezelni. Így egy teniszmeccsen van a kicsit változó háttérről egy panorámakép (amiről csak a képkivágás aktuális koordinátáit kell átküldeni, ha a közönség mozdulatlan), és előtte van az ugráló játékos, akit külön át lehet küldeni. A lejátszó majd egymásra rakja őket. De még izmosabb, hogy nem egyszerűen mozgásvektorok vannak, mint az MPEG-2-nél. Egy régiót fel lehet háromszögelni, és ezeknek a vertexeknek a koordinátáit küldeni. Mondjuk ha egy hal úszkál el a képernyőn az uszonyával verdesve, az a hagyományos mozgásvektorokkal leírva elég sok helyet fog elfoglalni. Testként viszont elég tömören lehet leírni: van egy változó geometria, amit mindig ugyanazzal a textúrával kell kitölteni. Pont mint a játékokban.

A gond csak az ezekkel, hogy nem nagyon találkoztam még olyan filmmel/adással, amiben ezekből bármit is kihasználtak volna. Lényegében egy kicsit továbbfejlesztett, valamivel jobb tömörítési arányú MPEG-2 kodekként tekintenek rá jelenleg.

A tej élet, erő, egészség.