Szegényke most már inkább csak a szobában van. Kemény ember volt világ életében és most nem könnyű szembesülnie az ereje végével. Ilyenkor télen 4 körül bezárkózik, sötétedéskor alszik már. Édesapám szerint (aki ugyan úgy nála kezdi a napot és nála fejezi be munka után) mostanában sokat káromkodik. Türelmetlen.

A dédnagymamám - Papa édesanyja - 92 évig élt. Egy fejkendős anyókára emlékszem aki a cserépkályha mellett ült mindig. Botra támaszkodott, de az őserő mindvégig tükröződött a szeméből. ...úgy ahogy a Nagyapámnak is.

A barátaim időnként panaszkodnak, hogy erős a kézfogásom. Misi bácsi aki kiadja nekem a lakást ahol most élek, ugyancsak '21-es születésű. Úgy összehajtogatja a kezem mikor üdvözöljük egymást, hogy néha csillagokat látok.

Nyugtalanok, türelmetlenek az öregek. Egyre lassulnak, fáradnak. Naponta szembesülniük kell saját korlátaikkal, a technikai akadályokkal, a felgyorsult világgal, rohanó emberekkel. Érzik azt, hogy egyre kevesebb az idejük. Inkontinencia, szenilitás, fájdalmak, félelmek nehezítik a napjaikat. Sok esetben szégyellik, alulértékelik magukat. Sokan gyerekként bánnak velük és lekezelik őket. Magányossá, mogorvává, szomorúvá válnak. Nem lehet könnyű nekik.

Viszont egy pici kedvességgel, türelemmel mosolyt lehet varázsolni az arcukra és újra csillogást a szemeikbe.

[ Szerkesztve ]

https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...