Oh, jó tudni, hogy van ilyen is itt a PH!-n. Mármint : "Szocmunkásként krízishelyzetbe került várandós nőkkel (is) foglalkozom."

Amúgy igen, legtöbbször hűdeheppi vagyok. Nem akarom neki mutatni a félelmeimet.
Egészségesek vagyunk, igaz neki elég rossz a szeme, lencsét hord stb... Így v.színűleg császár lesz. Ennek persze megvan a jó és rossz oldala is. Na de majd ezt a doki eldönti.
Szóval nagyon boldogok vagyunk. Néha csak úgy rám jön az ugrálhatnék örömömben =)

Apás szülés? Hát izé. Nem hinném. Sajnos túl nagy az empatikus képességem - mégha ez sok hsz-ben pont ellentétesen jön le - így nem bírnám nézni azokat a fájdalmakat, meg az egész szenvedést a végig. Egyszerűen nem bírom ki ha szenved vagy fáj valamije. Mindig azon vagyok hogy múljon el, jöjjön rendbe minél előbb. Akár egy egyszerű fejfájásnál is. Vagy akár fogorvosnál is. Én jobban izgultam miközben kint a váróban vártam amíg ő bent volt.
Szóval nem valószínű. Másrészt ha tényleg császár lesz, akkor elvileg nem is lehetne.

[ Szerkesztve ]