Majdnem minden probléma gyökere véleményem szerint az, hogy mára a tanítás is csak egy pénzkereseti lehetőséggé vált, már alig-alig találsz olyan tanárt, akiben a hivatástudat dolgozik. Egyrészt tanítani sem tudnak, másrészt emberileg is alkalmatlanok arra, hogy kezeljék a suhancokat. Mert azzal tisztában kell lenni, hogy a gyerekeknek iszonyatosan jó érzékük van a gyengeség, jellemnélküliség kiszimatolására és meg is lovagolják, sokszor nem is tudatosan.

Én is meg vagyok lepve, hogy ebből ekkora ügy lett, ezek nagyon apró csínytevések, de ezt is be lehet tudni annak, hogy egy alkalmatlan ember miért is tudná jól kezelni az ilyen eseményeket? Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy jólvan srácok, csak így tovább.

Én a 90-es évek közepén jártam középiskolába, akkor még szerencsém volt, mert olyan tanáraim voltak, akik a szakma miatt akartak azok lenni. A sulim akkori (és jelenlegi) igazgatója nagyon bátor lépést tett, frissen végzett tanárokat vett fel és ráállította őket 2 új, akkor induló szakra. Egy szó mint száz, 8 tanárom volt, ebből 6 huszonéves. Volt viszont két katonából átvedlett "tanár", akiket ott nyugdíjaztak, híradósok voltak, eljöttek elektrotechnikát tanítani. Mind szakmailag, mind emberileg teljesen alkalmatlanok voltak, így fordulhatott elő az, hogy fegyelmezési gondjaik csak nekik voltak a minket tanító tanárok közül. A hat fiatallal egyébként minden szempontból óriási szerencsénk volt, és nem tudok felidézni egyetlen esetet sem, amikor fegyelmezniük kellett volna. Pl a történelem tanárom egy hihetetlen intelligens srác volt, engem - aki egy falusi iskolából kerültem egy csoda folytán oda - teljesen lenyűgözött nem csak a tudása, hanem az a mód, ahogy azt előadta. A legtaplóbb kölyök is szájtátva hallgatta minden órán, tényleg élmény volt. De mesélhetnék az angol tanárnőmről is, aki egy szőke cicababa volt, első blikkre totál az a típus, aki sok tiszteletre nem számíthat. Első órán megkérdezte, hogy ki tanult már angolt, persze rajtam kívül mindenki, bár én is elég jól tudtam anyámnak köszönhetően. Néhányan akik jártak már külföldön cserediákként meg is próbálták egyből "lealázni" a hölgyet, aki mosolyogva hallgatta nagyzolásunkat, aztán megjegyezte, hogy akkor nem probléma ha nem hangzik el magyar szó az óráján. Bele is kezdett, folyékonyan, hihetetlen szókinccsel, míg negyed óra múlva pont én voltam az, aki vette a bátorságot és szólt neki, hogy ha lehetne, akkor mégis inkább magyarul magyarázzon, mert kb 10 perce fogalmunk sincs, hogy miről beszél Tiszteltük őt, sőt, nagyon
szerettük, állandó kísérő tanárunk volt minden kiránduláson és egyéb eseményen.

No ez egy kicsit kusza lett, zárszóként annyit írnék, hogy sajnálom nagyon azt, hogy manapság a diákoknak egyre kisebb az esélyük, hogy ilyen tanáraik legyenek.

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."