Mostanában az állami tévéken jobb műsorok vannak. Hajjaj, mondjuk a digitális átállással júliusban úgyis megszűnik minden. (Anyám majd a netről nézi tovább a szappanoperákat, ez a rossz oldala.)

Ez az Éjjel-nappal Budapest egyszerűen kultúrarombolás. Azaz nem egészen, inkább az eleve meglévő kultúrarombolódás egy új bástyája, pillére. A városi pupákok (és ez nem a városiakat célozza, hanem az ilyen divatmajom kakaskodó városban élő pupákokat) sekélyes életmódját aggasztóan egyoldalúan bemutató, idealizáló és példaként felállító tákolmány, ami ezt az arra fogékonyak (IQfighterek) közt amúgy is terjedő szubkultúrát csak megerősíti és tovább növeli. Igazából nem volna vele olyan hatalmas baj, ha a nyugati polkorrektség mintájára ez meg egy kicsit szociokorrektebb lenne, és bemutatnának benne helyes és épeszű megoldásokat is, követendő karaktereket (akik nem kell, hogy nyomik legyenek), értelmes és belátó döntéseket. De szokott ez menni a tévében, csak úgy üresjáratban két olyan adás közt, amit anyám néz, és hát hallom, hogy ez nem így van.