Mi villanyt szerelünk, összevisszaság van. Négyen vyunk, ebből kettőnek van jogsija. Van egy emberke, aki nyomja a csavaros kiflit, és úgy vezet, ha a másik kolléga éppen máshol van. Én se endném, de nem én vagyok a főnök. Veszélybe sodorja a saját, illetve a mellette ülő kolléga életét, továbbá mindenki másét, aki az utakon szembejön. Emellett ha ebből baleset lesz, ami előbbutóbb bekövetkezik, a Démász egy ilyenért erződést bont. Evvel 6 család havi bevétele ugorhat. Nem szeretem a hazárdjátékosokat.

Persze, miért nem szólok. Mert a főnök nem tudja ám. Hát azért, mert 1 hónapja vagyok itt, és szeretem a munkahelyemet. Ha most őt feldobom, a többiek kiutálnak, és ezt nem szeretném. Amúgy is folyton megy a belső háború. Senki sem szeret senkit, mindenki csak velem bratyizik. Maguk mellé akarnak állítani.

A másik, régebbi sztori, hogy ne csak az alkoholt említsem, reflektálok a másik oldalról.

Jelentkezek egy céghez, villanyszerelőnek. Részletes EuroPass Cvvel dolgozom. Behív, első kérdése, hogy gyengeáramú rendszerekben, pl kaputelefon, riasztó, van-e tapasztalatom. Jogsi, vezetési tapasztalat van-e. Benne van a cvben? Nincs. Ja hát akkor sajnáljuk. Természetesen villanyszerelőnek jelentkezek, saját szerszámkészlettel, naprakész ismeretekkel, szakmai tapasztalattal. Na én ezt nem értem...

Gyerekek! Az a lényeg, hogy van pénz lóvéra! © Jakab Zoltán