"Meg mindig jobb, mint a vandorpatkany. Az nem all tovabb, es nem irtod ki semmivel. Cserebe eluldozi a patkanyokat, de mit ersz vele ugye, ha ez haromszor akkora, es a kutyak/macskak visitva menekulnek elole, mert olyan szivos es olyan rohadt nagyot tud harapni."
Ez nem feltétlenül igaz. A mi macskán a minap hazahozott egy kb félkilós példányt. Majd a jellegzetes hangján murmogva dorombolva nyávogva magyarázta nekünk, hogy így kell vadászni. Nem ette meg, nekünk hozta 
csak szimplán kivégezte, és a lábunkhoz tette. Hogy honnan szerezte, a fene tudja.
Mondjuk a mi macskánk kissé "bolond".
Egyrészt megkapta az "egyes harcos kiképzés"-t kölyökkorában, másrészt állatorvosi rendelőben trauma érte kutyák által. (Harmadrészt meg 8 kiló tömör izom). Ezért a kutyáknak is nekimegy, és elzavarja őket pl az utcán... egyszer majd megpróbálom felvenni videóra, mert nagyon vicces látvány ahogy menekül egy nagy dög kutya az utcán és utána porol a macskánk - néma csöndben, de "gyilkolásra, harcra készen" és véresen komolyan gondolva a dolgot.
Szoktuk cukkolni is. Ha úgy lihegünk és szimatolunk mint egy kutya, bármilyen rejtekhelyről azonnal elő tudjuk csalni, jön mint a terminátor. Közben morog és nyávog, mert felismeri, hogy csak mi vagyunk, viszont a pavlovi reflexei meg hajtják a gyilkos beidegződését... ha tovább csináljuk, nekiront a lábunknak... vagy ha picit is menekülőre fogjuk akkor is ezerrel jön utánunk, és beleharap a lábunkba is. Ez amiatt van, hogy kiskorában légpuskával keresztül lőtték szegényt (8 hónapos volt), ami miatt állatorvoshoz vittük, de az orvos ahelyett hogy a röntgenfelvétel alapján kibicskázta volna a golyót az irhája alól, ahol elakadt /a bementi nyílással szemközti oldalon/, a hasát metszette fel, hogy ellenőrizze azt, hogy sérültek-e a belei vagy szervei - ami amúgy a röntgenfelvételen látszódott volna, és ha úgy lett volna, akkor úgy is elpusztult volna, nem lehetett volna megmenteni, majd miután konstatálta hogy semmi baja összevarrta, és bezárta lábadozni kutyák közé (persze külön ketrecben), a golyót meg nem távolította el. Azt - miután ennek leordítottuk a haját is és elvittük egy másik orvoshoz - az szedte ki. De az az éjszaka amikor a kutyák közé volt zárva az megmaradt benne... szegény, az altatási kábulatból a sötétben arra ébredt, hogy körülötte csupa kutyahúgy és pisiszag van, és ráadásul sok szimatolás lihegés, hangos mocorgás van, továbbá eddig a hasa sem fájt, de most meg igen, mert egy nagy és új vágás is keletkezett mint új sérülés, az eléggé sokkolta szegényt (emiatt pl nagyon szereti ha simogatjuk a hasát, pedig a macskák többnyire azt nem igazán kultiválják)... de ezt később vettük észre nála. Mikor a szomszéddal beszélgettünk, és odajött a kutyája, és az ott téblábolt. Egyszer mint valami szürke csík, a macskánk előkerült valahonnan és nekirontott és kerítésen keresztül lezavart neki két pofont. Amin röhögtünk, de nem sokáig, mert meghűlt a vér is bennünk mikor azt láttuk, hogy laza könnyed mozdulattal átugrott a kerítésen és odaát, a szomszédnál folytatta a kutyanevelést, ami hangosan vonnyítva rohant (menekült) be az óljába. Pedig nem kis kutya volt... Aztán ott leült, és nyalogatta a lábfejét. Körmeit (majdnem olyan volt az egész, mint a Macskafogóban, jöjjön közelebb Saffranek...! ). A kutya meg az ólban vinnyogott. A macskánk meg peckesen ült és figyelt, majd egy idő után visszajött hozzánk. A szomszéd a döbbent arcunkat látva csak annyit mondott: mindig így szokta csinálni, hát még sosem láttátok? Hát szakadtunk a röhögéstől, mert ilyet az életben nem láttunk még - a macskánk meg nézett ránk hülyén és kérdőleg, most meg mi a bajunk nekünk? Ami persze még jobban röhögésre ingerelt...
A megölt patkányra visszatérve, jutalmat várt tőlünk a macska amúgy... két-három naponta nem macskakaját kap, hanem marhaszívet veszünk neki és azt daraboljuk fel neki: Ez neki igazi csemege neki és meg van őrülve érte. Komolyan, olyan mint egy kisgyerek, aki csokit kap. Gondolom, mindezért cserébe hozta nekünk a friss és "édes" patkányhúst...
[ Szerkesztve ]
