Sajna nálunk is valahogy így volt. Keverék német juhász el, egy évig semmi, aztán jött a vörös ördög ismerőstől, akinél túl sokat kölkedzett az eb.
Odahaza anyámékhoz menhelyről hoztuk a kutyát, kis testű keverék. Évente kábé kétszer-háromszor látom, mikor hazamegyek, de mindig megismeri a "megmentőjét". 
Bár igazából ő választott engem, nem én őt. Csak annyit mondott engem vigyél és eladta magát, pedig előtte néztem a neten képeket a "választékról", eredetileg nem ő volt a kiválasztott.
A kocsiban a hazautat a lábaim közt töltötte, nagyon meleg nyári nap volt.
/// "A félelmet lazán arcul csapom és fricskát nyomok az orrára" (T.B.A) ///
