Nem merültem el részletesen a listában, de valami rögtön szemet szúrt. Az pedig a "Mark of the Ninja" volt!
Mivel kétszer is végigjátszottam, másodszorra a csak így elérhető New Game Plus fokozat miatt, ezért elég jól megmaradt az emlékezetemben a játék indításakor rendre feltűnő Microsoft logo.

Nyilván az "indie" jelző jogos használatának feltételein el lehet filozofálni, de bizonyos fő kritériumok azért szerintem elég egyértelműek.

"Independent video games (commonly referred to as indie games) are video games created by individuals or small teams generally without video game publisher financial support." - Wikipédia

Az indie játék nem egy büdzsére utaló kategória, pláne nem egy stílus - ahogy azt a cikk eleje is egész jól részletezi. De az "indie" egyáltalán nem annyit tesz, mint "egy kis team keretein belül kreatív játékokat készíteni."

Az indie lényege, hogy a készítők, legyenek bár kevesen vagy sokan, dolgozzanak saját tőkéből vagy előfinanszírozásból, hobbistaként vagy saját vállalkozás keretein belül, nem veszik igénybe (nagy) kiadók anyagi forrásait, marketing gépezetét stb., így nem is kell eladják a játék jogait nekik. Ez pedig főként azért érdekes - azon felül, hogy nem hizlalnak tovább már egyébként is elég negatív hatású szervezeteket - hogy senki nem szólhat bele a saját játékuk kivitelezésébe. Így a biztos haszonra és rizikómentes középszerűségre hajtó vállalati marketingesek és egyebek nem kényszerítik rá őket, hogy a sokadik unalmas variánsát adják elő valaminek némileg egyénibb grafikával az eredeti, ezáltal még nem bejáratott, tehát megtérülés szempontjából kockázatosabb ötletük helyett.

Természetesen nem állítom, hogy ez egy 100%-os forgatókönyv, de elég jellemző, ha valaki nagy kiadókhoz fordul és még esetleg szóba is állnak vele.

De az indie-nek maradásra lehet egy még egyszerűbb magyarázat: a fejlesztők annyira biztosak a játékuk sikerében, és hogy azt önállóan is ki tudják vívni, hogy nem kívánják a hasznuk javát egy esetek többségében érdemtelenül gazdagodó óriással lefölöztetni.

A lényeg, hogy az indie játékok kiadói jellemzően maguk a fejlesztők, vagy egy olyan kis kiadó, ami leginkább csak jogi értelemben létezik és a kiadással kapcsolatos tényleges teendőket javarészt továbbra is a fejlesztők végzik - ezáltal saját tőke használata esetén a kockázatot is, de a várt profitot mindenképp maguknak tartják fent.

Nagy kiadók természetesen felfigyelhetnek indie fejlesztőkre. Ha kifizetődőnek tartják, megpróbálhatják valamelyik általuk irányított fejlesztő stúdió részévé tenni őket, vagy meghagyhatják az eredeti felállást és valamilyen mértékben a nagyobb önállóságot, és csak a kiadói tevékenységet átvenni tőlük. Ez jelenthet egy tehetséges indie csapatnak több nagyságrenddel való előrelépést a várható eladások tekintetében, ezzel együtt pedig még a jelentősen lefölözött profitjuk is lehet nagyságrendekkel nagyobb, mint amit önállóan tudnának realizálni.

Mivel az indie kérdés ténylegesen a kiadás mikéntjén múlik, ezért az is elképzelhető, hogy egy fejlesztőcsapat felváltva, vagy akár párhuzamosan dolgozzon egyszerre indie projekteken és nagy kiadókkal szerződésben.

A "Mark of the Ninja", legyen bár stílusjegyeiben bármennyire is hasonló a Klei Entertainment saját kiadású munkáihoz, egyértelműen nem indie játék.

Van fordított eset is, amikor egy indie alkotást jellemzően nem tekintenek annak, mivel megjelenésében, jellegében, minőségében annyira hasonlít az AAA címekhez, hogy indie mivolta fel sem merül az emberekben.
Ilyen például a "Natural Selection 2", ami egy ingyenes Half-Life modként kezdte pályafutását, majd a második rész már részben közösségi előfinanszírozásból, részben magánbefektetők tőkéjéből készült el.

A fentiek tükrében esetleg érdemes lenne a listán szereplő játékokat átnézni, egyáltalán valóban indie munkákról van-e esetükben szó.