kedves író,
elég szomorú így látni, hogy nem sikerült, de én úgy gondolom, hogy nem szabad hagyni, hogy egy csaj megalázzon a döntésképtelenségével, (ezt tanítják a SWAT-képzőn is - a döntésképtelen ember a legveszélyesebb ); szóval...
sosem szabad feladni, harcolni kell, a boldogságért, és a lényeg hogy minden a nagyobb jóért legyen...
voltam tisztelettel: Val
még van szerkesztés, szóval a saját esetemet hozzáfűzném:
18 évesen jöttem össze az első komoly barátnőmmel, vele 2,5 évig tartott, igaz az utolsó év már arról szólt, hogy mekkora papucsot akar faragni belőlem...persze nyaggatott eljegyzéssel, esküvővel, gyerekkel, közös lakás...19-20 évesen nem igazán akartam...aztán a végén már szinte menekültem tőle, át egy másik csajhoz, aki a szöges ellentéte volt, szabadságvágyó, és antiszociális (), vele 1,5 év alatt volt 3 v. 4 szakítás, és visszafogadás, hogy aztán rájöjjünk, hogy ez érzelmileg nem fog menni...viszont nagyon jól megértettük egymást, és most is beszélőviszonyba vagyunk, ha a havi 1-2x MSN-t annak lehet nevezni tavaly decemberben lett vége, egy nagy összeveszéssel, utána nagy csönddel...aztán áprilisban összejöttem azzal, aki pont olyan volt, mint akire mindig is vágytam... akkor mondtam, hogy bizony igaz, hogy az élet a legnagyobb rendező...
[ Szerkesztve ]
"Szólítson csak Cirminek." | B&B XI | 3D nyomtatás Bp és környéke |