Plazmacucci: Az meg, hogy az első fél órába beleerőltetik a power armort meg a deathclaw harcot az szín tiszta bullshit.
Tökéletesen egyetértek veled, valahogy úgy érzem, nincs miért küzdenem. Az előző részekben nagyon szépen fel volt építve a vágyakozás keltés pszichológiailag. Játék harmadában csak sejtettük, hogy van power armor, utána már láttunk benne flangálni embereket, és jó időnek el kellett telni ahhoz, hogy nekünk is lehessen egy. Ugyanez volt a szörnyekkel, fegyverekkel is. Most nem érzem a játékban a hitchkoki feszültségkeltés dramaturgiáját. Nem érzem azt, hogy félnem kellene valamitől. Inkább olyan hangulat jellemzi a játékot, hogy nyugodtan mehetek bárhova, nem kell tartanom semmitől, egyfajta láthatatlan gondviselés jelenléte hatja át a játékot. Nincs értéke a dolgoknak. Az eddigi részekben (1,2, 3, NV) az tetszett, hogy egy sebezhető karakterrel indultunk, minimal felszereléssel, minimal képességekkel egy ismeretlen világban és jó időbe telt mire kitartó munkával apránként egyre többet és többet megismerhettünk a lehetőségekből, és a kezdeti szorongás helyét átvehette egyfajta kellemes magabiztosság. Ezzel szemben most úgy érzem, hogy gyökeres szemléletváltás történt. Készen kapunk mindent. A szerepjátékos fokozatosan fejlődésés, küzdelmes dramaturgia helyett mintha átment volna a játékmenet waltdisney féle családi filmek könnyed szórakoztatásának a világába. Az igazi kihívást jelentő szerepjátékos élményt feláldozták a popularitás oltárán. Miest kijön a creation engine, mod-ok segítségével vissza kell foglalnunk ezeket az értékeket. Maradjatok velünk, tartsatok ki még testvérek! War. War never changes...

[ Szerkesztve ]