Én hétfőn szóltam, hogy ma szabadságon leszek, erre csörög a telefon 7:13-kor, hogy mi van velem? Hát mondom szóltam, hogy szabadságon leszek, dehogy ő nem emlékszik rá, és a kolléga is csak 10-re tud menni, és keddre kész kell lennie a másik fajta alkatrészeknek. Jó, akkor bemegyek. Beértem 7:30-ra ( úgy, hogy 7:13-kor ébresztett a telefonhívás), gép elindít, jön oda, hogy most már rémlik neki, hogy mondtam valamit, de tegnap is kellett volna szólnom, meg, hogy amikor szóltam, még nem tudtuk, hogy a másik kolléga egész héten nem lesz, meg pont én "sírtam" ki, hogy ne álljunk át a gépen, dolgozzuk fel az összes anyagot, ha már be van lőve a gép. Na ekkora kellett volna mondanom, hogy ok, akkor én mentem haza, oldd meg ahogy akarod. Bemegyek, hogy örüljön, 17 percen belül ott vagyok, csinálom, és még nekiáll osztani, ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy - Bocs baszd meg, elfejetettem, hogy szóltál, kösz, hogy mégis bejöttél. Nem én tehetek róla, hogy elfelejtette, hogy a kolléga lebetegedett, nem én vállaltam el a munkát annak tudatában, hogy még addig mi mással kell elkészülni. Millió meg egyszer volt, hogy azért túlóráztunk, hogy kész legyen a munka határidőre, nem a plusz pénzért, mert az kb. nevetséges, hanem, hogy amit ŐK elvállaltak az meglegyen, örüljenek. Cserébe annyit nem mondanak, hogy kapd be a ....om, nem hogy esetleg azt, hogy - Köszönjük! Pedig ez még pénzbe sem kerülne nekik.