Esettanulmánynak nevezik, voltaképpen az, hogy nagyon meglepő módon képes az ember megérzésekre. A nevét onnan kapta, hogy párosával dolgoznak az emberkék, felváltva. Az egyik hoz egy esetet, egy beteg, orvosilag már pontosan diagnosztizált emberről, a másik, pedig alfában elképzeli ezt az embert, akinek csak a nevét tudja (általában csak a keresztnevét). Aztán sokszor maga számára is meglepő módon nagy pontossággal "eltalálja", hogy hogyan néz ki, mik a betegségei. Néha, némelyeknél működik, néha, másoknál meg nem. Elég misztikus a dolog, ezért is tanuljuk csak a legutolsó nap. Addigra már mindenki elveszti a kezdeti kételkedését, de még így is sokaknak túl misztikus. Ha meg megtapasztalod, és meséled valakinek, akkor a legtöbb amit kapsz, az általában valami, "hát igen, vanak dolgok, amiket még nem fedeztek fel, meg az emberi elme ugye...", de leginkább csak hülyének néznek.
<{Opal}> mert amikor a férfi kódol, akkor csak a férfi van és a kód, olyankor nem kell nő, mert olyankor a nő egy bug, érteitek?