A külföldre költözés dolgáról nem tudok nyilatkozni, mivel meg sem fordul ilyesmi a fejemben. Valószínűleg ott sincs azért kolbászból a kerítés.
Azzal viszont egyetértek, hogy az átlag magyar hozzáállása a dolgokhoz sokkal inkább negatív, mint pozitív. Mondjuk azért azt is szeretném hozzátenni, hogy sokan nem is nagyon hajlandóak változtatni annak érdekében, hogy bármi is javuljon, vagy meglássák a jó dolgokat még a rosszban is (félig üres - félig teli pohár esete ugye). Panaszkodni mindig könnyebb...
Én amúgy úgy élem az életem, hogy a saját magam dolgával foglalkozom. Szeretem az életem, szeretem a munkámat és igyekszem pozitívan gondolkodni. Egyáltalán nem érdekel, hogy másnak mi hogy megy, ha ez nem így lenne, akkor ebbe bele is lehet hülyülni. Nekem is van olyan ismerősöm, aki nagyon sokra vitte magyar szinten, nagyon komoly egzisztenciája van, mégsem tud semminek örülni, mert frusztrálja, hogy a másiknak esetleg jobban megy, mint neki. Kb erről szól az élete, na meg a folyamatos panaszkodásról.
Amit viszont nagyon meg kellett tanulnom (és lehet én gondolkodok rosszul), hogy senkiben nem bízhatsz meg és senkire nem számíthatsz, ha komoly baj van. Nyilván ebben azért van költői túlzás, a párodra, a nagyon közeli családra és egy-két barátra igen, lehet számítani, de azért volt már pofáraesés ebből a szempontból is nálam. Még a családból is.
Összességében azt mondom, hogy külföldre költözés helyett inkább ki kell tűzni valamiféle célt magad elé és annak élni. Kevés a pénzed? Jobb munkát szeretnél? Meg kell nézni, mit lehet tenni annak érdekében, hogy ez megvalósulhasson és tenni kell érte. Talán ez sokaknak okoskodásnak tűnhet, de szerintem nem csak Magyarországon kell küzdeni a céljaidért, hanem külföldön is. Szóval szerintem először mindenkinek fejben kellene rendet rakni és utána elgondolkodni a dolgokon. Egyszóval tudatosabban kellene élni az életet.
Nothing will stand in our way. I will finish what you started.