A kereskedelmi űrállomások szereplői

Axiom Space

Noha látszólag inkább kiszolgáló / rendszerszervező feladatokat látnak el, az Axiom legalább annyira megkerülhetetlen lett az emberes űrrepülésben mint a SpaceX. Bár a SpaceX Dragon űrhajóját bérlik, hogy aztán a Nemzetközi Űrállomásra juttassanak fel fizető űrhajósokat (vagy űrturistákat, ez nézőpont kérdése), valójában kvázi saját modullal bírnak az űrállomáson, azt tovább bővítenék és később leválasztva saját űrállomásként működtetnék tovább a moduljaikat.

Noha az űrturizmushoz kötik a céget sokan, hamar nyilvánvaló lett, hogy sokszor valójában országok (így például Magyarország) keresi meg a céget azzal, hogy állami űrprogramjuk keretében juttassanak fel pénzért az űrhajósukat az ISS-re.

Ez olyan szintre emelkedett, hogy az Axiom külön négylépcsős programot indított, ahol első körben az érdeklődő országok programjait tanácsadással és kiképzéssel támogatnák űrkutatási programjukat, űrhajósaikat. A második lépcsőben már kutatási és fejlesztési együttműködést kötnek, a harmadik lépcsőben rendszeres űrutazásra biztosítanak lehetőséget. A negyedik lépcső pedig közös fejlesztést jelent az Axiom készülő űrállomásán.

A partnerek között pedig már olyan országokat találunk, mint Olaszország, Svédország, Lengyelország, egy izraeli cég, Új-Zéland, Üzbegisztán, Azerbajdzsán. Noha még együttműködést nem írtak alá, de potenciálisan ide sorolható Szaúd-Arábia, Törökország, az Egyesült Arab Emirátus és Magyarország is.

Ax-2

Az Axiom Ax-2 küldetés visszatérése

Az Axiom második privát űrhajós küldetése az ISS-re két szaúd-arábiai űrhajóst vitt fel, Rayyanah Barnawi és Ali Alqarni mellé pilótaként, fizetős űrhajósként csatlakozott John Shoffner, míg parancsnoknak Peggy Whiston, egykori NASA, jelenleg Axiom űrhajós csatlakozott. Az út ez esetben is SpaceX Freedom elnevezésű Dragon v2 űrhajóval zajlott le, és 2023. május 21-én indult, majd egy nappal később dokkoltak az űrállomáson. Whiston és Shoffner főleg biológiai teszteket hajtottak végre, a két szaúdi űrhajós pedig mikrogravitációs, Föld-megfigyelési illetve orvosi tesztekben vettek részt. Az út pedig összesen 9 napot és 5 és fél órát vett igénybe.

Fantáziarajz az Axiom űrállomás összes alapmoduljáról még az ISS-hez csatlakoztatva

Érdemes pár mondat erejéig kitérni az Axiom „saját” űrállomására, ami az ISS kereskedelmi moduljaként indul, majd teljesen kibővítve le fog válni róla, hogy onnan független űrállomásként működhessen tovább. Az első modul viszont további egy teljes évet csúszott, 2025 végéről 2026 végére, holott eredetileg 2024-ben kellett volna indulnia. Ez azt jelenti, hogy az Axiom saját űrállomása csak 2030-ra lesz kész várhatóan, legalábbis az eredeti ütemtervet nézve, amely évente egy modul indításával számol és 5 fő modulból épülne fel az állomás…

...ez pedig már független űrállomásként...

Vast Space

A cég lemaradt a NASA kereskedelmi űrállomásról szóló tenderéről, de ez nem szegte kedvüket. Ütemtervük feszített, de 2024-re egy demonstrációs műhold pályára állítását tervezik, 2025-ben a Haven-1 űrállomással az első tisztán kereskedelmi űrállomás címét szeretnék megkaparintani. A 10,1 méter hosszú, 3,8 méter átmérőjű, egy modulos, 14 tonnás űrállomást egy Falcon-9 viszi majd fel. A 70 köbméteres belterében négy űrhajós legfeljebb 30 napot tölthet el, és a kiszolgálását SpaceX Dragon űrhajóval kívánják megvalósítani, az első utat pedig már meg is rendelték 2025-re, egy továbbit pedig opcionálisan lekötöttek. Itt illik megint rámutatni arra, hogy a SpaceX-en kívül más nem tud hasonló szolgáltatást nyújtani jelenleg, tehát ha valaki biztosra akar menni, akkor nincs sok választása…

A Haven-1 fantáziarajza egy bedokkolt Dragon v2 űrhajóval

A Haven-1 legfeljebb 4 ilyen 4 fős utat tud kiszolgálni, de a Vast nem is tervez sokkal többet. 2028-ban már egy 7 méter átmérőjű, a SpaceX Starship által pályára állított űrállomás váltaná, amely egy további világújdonságot is nyújt majd: fedélzetén mesterséges gravitációt is tudnak majd nyújtani. Ugyan nem a földi 1g mértékűt, de már egy kisebb mértékű mesterséges gravitáció is várhatóan jelentős előrelépés az űrturizmus legnagyobb mumusára, az „űrbetegség” leküzdésével vívott harcban.

A távolabbi tervekről még erősen vázlatos ábrákat tettek közzé...

Ez azonban még mindig csak felvezetés lenne a végső cél, egy 100 méter hosszú, hét modulból álló monstrum megépítéséhez. Ennek a fedélzetén már akár 40 fő is tartózkodhat, és a mesterséges gravitáció biztosítása terén további előrelépést ígérnek.

StarLab

A Voyager Space és Lockheed Martin együttműködésében készülő űrállomás sikeresen a fedélzetre hozott még két nagyágyút: először az Airbus Defence & Space csatlakozott a csapathoz. A nem is titkolt cél az, hogy az európai űrügynökségek, először is az ESA számára ez által vonzóbb célpont legyen az űrbéli szolgáltatási piacon. Korábban az ESA egyik fájdalmas pontja az volt az ISS utáni időszak kapcsán, hogy választhatnak, hogy melyik Egyesült Amerikai Államokban tervezett és épített űrállomás szolgáltatását vásárolják meg. A másik alternatíva, Kína, jelenleg politikai okokból nem túl vonzó.

Ha viszont a StarLab bérléséért kifizetett pénz részben egy európai cégbe van visszacsatornázva, az minden képen plusz pont a döntési mechanizmusban.

A másik partner pedig a Northrop Grumman óriáscég, amely többek között a Cygnus teherűrhajó kapcsán lehet hasznos partner, és azért érdekesség, mert eredetileg külön indult a NASA CLD tenderén, és nem adott végül magyarázatot sem arra, miért csatlakozott inkább a Voyager Space csapatához.

Gravitics

Egy viszonylag ismeretlen cég azzal robbant be a hírekbe 2022 végén még, hogy hatalmas méretű, 9,8 méter hosszú, 7,6 méter átmérőjű, mintegy 400 köbméter túlnyomásos térfogatot biztosító űrállomás-modult építenek. A kialakítás terén rugalmasak, lehet mindkét végén dokkoló-csatlakozó, de az egyik végén lehet akár egy nagy megfigyelő-ablak is. Ami e téren figyelemre méltó, hogy egyetlen modul mindent tartalmaz a működéshez, a külső falon körben napelemeket helyeznek el, a széleken manőverező- és pozicionáló fúvókák vannak, és mindez rugalmasan konfigurálható, vagyis egy modul is teljes értékű űrállomásként kezelhető, de többet is össze lehet építeni, hatalmas űrállomás-komplexumot létrehozva.

A méretei alapján egyetlen jármű, a Starship viheti fel a világűrbe (bár azt állítják, hogy az ULA Vulcan és a Blue Origin New Glenn is képes lesz rá), viszont jelenleg nem világos, hogy mi lenne az üzleti modell, hiszen nem szerepelnek a NASA CLD programjában, ahogy a potenciális űrszolgáltató cégeknek, mint az Axiom például, saját megoldásuk van. Más szóval egy megrendelőt (vagy befektetőt) próbálnak jelenleg találni, aki majd biztosítja a kellő pénzügyi hátteret a megvalósításhoz.

Ahogy a Vast Heaven-1 esetén is, jelenleg a fő kérdőjel az, hogy vajon lesz-e elegendő fizetőképes kereslet ennyi civil űrállomásra, mert erre a válasz korántsem egyértelmű…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!