Bevezető, kártya

Az Ati a 4800 sorozattal nem csak ár/teljesítmény arányban, hanem már nyers erőben is uralja a vga piacot, ami meg is látszik a forgalmi eredményein. A népszerű 3800 szériát váltó kártyák igen nagy érdeklődésre tartanak számot, ami nem csak a fórumok forgalmán, és a forgalmazási adatokon érhető tetten, hanem a gyártók lelkesedésében is, hogy a referenciától eltérő megoldásokkal árasszák el a piacot. Az egyedi megoldások tömegéből két típust lehetne kiemelni, az egyik a Sapphire Toxic, a másik a Gainward Golden Sample kiadású kártyája. A két típusban közös a referenciánál jobb hatásfokú hőcsöves hűtés, a gyári tuning, és a referenciánál gyorsabb ramok alkalmazása. A sapphire választotta a könnyebb utat, amikor egy, már meglévő hűtőt liszenszelt a toxic számára, ezzel szemben a Gainward, újra a saját tervezésű, és már a 8800GT GS-en is alkalmazott megoldását választotta. Jelen teszt a fenti kártyák közül az előbbit veszi górcső alá.

A kártya

Már első ránézésre is látszik, hogy ez valami más, valami komolyabb..
Ami legelőször szembe tűnik, az a referencia hűtőt váltó VF900, a Zalman műhelyéből. Tovább haladva láthatjuk a kék nyákot és a feszszabályozó áramkörök jókora bordáját. A kártya nyomtatott áramköri lapja a referenciát követi, a ráforrasztott alkatrészekben van csupán különbség: egy kivételével szilárd elektrolitos kondenzátorok, 512Mb összkapacitású Samsung 0.8ns-os GDDR3 memórialapkák. Hossza megegyezik a korábbi 3800 szériáéval, vagy lényegében bármely jelenlegi középkategóriás társáéval. A kártya hátulján találjuk meg az egy darab hat tűs tápcsatlakozót-tehát a fogyasztása 150W-ban maximálódik. Maga a nyák nagyban emlékeztet a korábbi 3850 referencia kártyáknál látottakra, több a rá forrasztott alkatrész, a memóriák immáron teljesen derékszögben helyezkednek el, de maradtak a GDDR3 szabványnál.

Az első képen egy Sapphire 3850-nel, a másodikon egy Asus 4850 Glaciator-ral(a képek nagyíthatóak).

A 4850-ahogy a 4870 is- CrossFireX kompatibilis, így két CrossFire csatlakozó található a kártya tetején, közel a tévé kimenethez. Csatlakozókból két HDMI kompatibilis DVI(mellékelnek átalakítót is hozzá) és egy tévé kimenet várja a megjelenítőket.
Ejtsünk pár szót az RV770-es GPU-ról is. Ez az ATI második generációs 55nm-es technológiával készülő grafikus processzora, mely még az R600-ból eredeztethető, bár több változáson is átesett azóta. A teljesség igénye nélkül ezek a következőek: a feldolgozó egységek számát 320-ról 800-ra, a textúrázók számát 32-ről 40-re emelték, a gyártástechnológia 80nm helyett már 55nm, a memória vezérlőt is továbbfejlesztették, de már csak 256bit-es, beépítették a csipbe a DX10.1 támogatását, továbbá a PowerPlay energiatakarékossági funkciókat is. A tranzisztorszám 700 millióról 956 millióra növekedett, míg a magméret 408 mm2-ről 260 mm2-re csökkent (ez 37%-os méretcsökkenés), köszönhetően az 55nm-es gyártástechnológiának.
Az alábbi táblázat foglalja össze az ATI grafikus processzorok főbb paramétereit, az R600-tól fölfelé:

Maga a kártya egy tetszetős, de egyszerű fekete dobozban érkezik. A gyártó ugyanazt a körítést adja hozzá, mint a sima FULL verzióhoz, ami nevezetesen a következőket tartalmazza: DVI átalakító, HDMI átalakító, s-videó átalakító, s-videó kábel, tápátalakító kábel, CrossFire átkötő híd, kézikönyv, telepítő lemez, power DVD lemez, Cyberlink DVD suite, Rubi Rom 1.1 lemez, teljes verziós 3DMark Vantage advenced edition(ez az egyetlen változás, mivel a sima kártyákhoz még a 3DMark06-ot adják), és végül, de nem utolsó sorban az elmaradhatatlan Sapphire matrica(kár, hogy nem egyedi Toxic mintázatú).

A képek nagyíthatóak

Hűtő

A Sapphire mérnökei a kártyára a Zalman által gyártott VF900-at álmodták meg. AVF900, VF700-at váltotta le a gyártó kínálatában, itt már megjelentek a hőcsövek, a lamellák sűrűbben helyezkednek el, és teljes kört formáznak, a ventilátor maradt ugyan az, bár a maximum fordulata 2650-ról 2400-ra csökkent, ami pozitívan hat a hűtő hangjára. Ugyanakkor maga a hűtő könnyebb lett, kisebbnek is hat, és csak teljesen rézből készült változata van. A közhiedelem szerint a hűtési teljesítménye csak pár fokkal jobb a VF700Cu változaténál, míg a nyákra kevesebb levegőt juttat. A Toxic-ra került változat esetében csak annyit változtattak, hogy a ventillátort átlátszó kék műanyagból készítették el, de a látszat ellenére ez nem tartalmaz ledeket. Mivel a ventilátor három eres kábelen kapja a delejt, így elvileg szabályozható a fordulata, és arról visszajelzést is ad. Nálam terhelés alatt fix 1750-es percenkénti fordulaton járt és nem találtam semmilyen módot a szabályozására, talán bios szinten szabályozható lenne, de addig még nem merészkedtem el. Sajnos a jelenlegi formájában a hűtő nem tökéletes, a terhelés alatt mutatott teljesítményével és hangjával még nincs is baj, de nagy kár, hogy üresjáratban nem veszi vissza magát, hogy hangtalan legyen. Ha már a hangnál tartunk, hallás után olyan 22-23 dB lehet a ventilátor hangja, ami halknak éppen nem nevezhető, de még éppen az elviselhető kategória, ha valaki érzékeny a gép hangjára. A gyárban igen bölcsen a memóriákra is raktak süniket, de a feszültség szabályozó áramkörről sem felejtkeztek meg. Erre szükség is volt, mivel a 3850-nel ellentétben-ahol csupaszon sem melegedet-itt még bordával is forró a tápáramkör.

És most lássuk, hogyan is teljesít a hűtő a gyakorlatban:

A képek nagyíthatóak

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!