1941. május 24.

Az itt leírtak nagyon hasonlatosak lesznek a Bismarcknál leírtakra.
Május közepére nyilvánvaló lett, hogy a német csatahajó az Atlanti-óceánra tart, így a Hoodot a Prince of Wales és hat romboló társaságában a Dánia-szorosba vezényelték. Sokan kritizálták Tovey tengernagyot, a flotta főparancsnokát, amiért a Hoodot a vadonatúj Prince of Wales-szel állította párba, a kritikusok azonban nem vették figyelembe Tovey lehetőségeit.

Akkor Tovey tengernagynak két csatahajó (Prince of Wales, King George V), valamint két csatacirkáló (Hood, Repulse) állt rendelkezésére az anyaország vizein, ezért úgy döntött, hogy erősebb csatacirkáló - gyengébb csatahajó (Hood-PoW), illetve erősebb csatahajó - gyengébb csatacirkáló (KGV-Rep) párosokba állítja hajóit, és ezekkel minden dél felé vezető átjárót figyeltet. A cirkálók dolga volt, hogy rátapadjanak a német hajókra és kövessék őket, amíg a nehéz angol hajók oda nem érnek.

Hollandot is kritizálták, amiért állítólagosan kedvezőtlen helyzetből vette fel a harcot a német hajórajjal, de itt a kritikusok megint nem vették figyelembe a tengernagy lehetőségeit. A cirkálók rövid időre szem elől tévesztették a Bismarckot és a Prinz Eugent, így arról sem értesült Holland, hogy elöl már nem a csatahajó, hanem a nehézcirkáló halad.

A németek nem akartak mindenáron harcba keveredni angol nehéz hajókkal, Lütjens parancsa csak a legvégső esetre tartogatta ezt a lehetőséget; a harc elkerülése érdekében még közelebb kormányozta hajóit az úszójéghez. Hollandnek tehát nem volt más lehetősége, mint a Hood védelmében minél gyorsabban közel kerülni a német hajókhoz. Ezzel természetesen helyzeti hátrányba került, mivel a Hood és a Prince of Wales hátsó lövegtornyai csatán kívül kerültek.

A Bismarckról szóló írásban is leírtam: míg az angol hajók tüze megoszlott a két német hajó között, mert a Hoodon nem ismerték fel, hogy a kötelék vezérhajója a Prinz Eugen, addig a németek a nagyobb angol hajóra, a Hoodra összpontosították a tüzet. Már nem emlékszem pontosan, de vagy Jasper a Prinz Eugenről, vagy Schneider a Bismarckról felismerte az angol hajót.

Az ütközet nem tartott sokáig, 5 perccel a csata kezdete után a Hood csónakfedélzete tüzet fogott (valószínűleg a Prinz Eugen egyik lövedéke talált be, de nem tudta áttörni a fedélzeti páncélt), amelynek láttán Schneider azonnali oldalsortüzet vezényelt a Bismarckon. Ebből a sortűzből legalább két lövedék eltalálta a Hoodot, amely a következő pillanatban felrobbant, 1416 főnyi legénységéből mindössze hárman maradtak életben – nem volt közöttük sem Kerr kapitány, sem Holland tengernagy.

Itt is gyakori az a vélemény, hogy meredeken érkező lövedékek törték át a Hood gyenge fedélzeti páncélját és a lövedékek a lőszerraktárakban robbantak – mint Jütlandnál. Zoli azonban rávilágít az érvelés hibáira. A végzetes lövedékek 15 km-ről érkeztek, ami azt jelenti, hogy nem érkezhettek olyan szögben a Hood fedélzetére, hogy áttörhessék azt, valamint a döntött páncélfedélzetet, tehát valahol máshol lesz a hiba.

Zoli két esetet valószínűsít: az egyik a barbettákat ért találat, amelynek védelmét könnyen átüthették a Bismarck gránátjai, a másik az övpáncél alatt becsapódó lövedék, amelynek csak két vékony páncélozott válaszfalat kellett átütnie ahhoz, hogy kritikus helyen robbanhasson – például a hátsó, 102 mm-es lövedékekhez tartozó lőszerraktárban. Mivel ez a helyiség a 381 mm-es lövegek lőszerraktára mellett van, azonnal kiválthatja annak robbanását is. Zoli a barbettákat ért találatot favorizálja, én inkább az övpáncél alatti találatot – számomra ugyanis valószínűbbnek tűnik ez a változat.

A barbetta természetesen igen sebezhető része minden hadihajónak (kivéve Monitor), de egy ottani találatnak még szüksége volt arra is, hogy a lőszerraktártól a lövegig vezető úton minden ajtó nyitva legyen. Értem én, hogy egy csata hevében esetleg szándékosan kitámasztják ezeket, de én ezt nem látom valószínűnek.

Az is érdekes, hogy amikor a Hood roncsait megtalálták az óceán fenekén, nem kettő, hanem három részbe szakadt a hajó. Én nem hiszem, hogy a roncs tengerfenékbe ütközésekor szakadt ki a középső darab, valószínűbbnek tartom, hogy a hátsó raktárak robbanásából keletkező tűz a szellőzőrendszeren keresztül elérte az első raktárakat is és az szakította le a hajó orrát. A szemtanúk csak két látott darabról beszéltek, ami akár azt is jelentheti, hogy a lövegtornyok közötti rész villámgyorsan elmerült.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!