Mindig örömmel olvasom az írásaid :-) Gratula!
Fater után a Lángoló óceán volt az egyik kedvenc könyvem.
Utólag mindig könnyű okosnak lenni, mi lett volna... :-( de akkor és ott így döntöttek!
Sokan felvetették, hogy miért nem sülyesztették el a POW-ot is...
Lütjens parancsa úgy szólt, hogy nagy brit flottaegységekkel csak akkor szabad megütközni, ha nicns más lehetőség. A Hood elsüllyesztése után eléggé megrongálták a PoW-t is, de az már nem jelentett fenyegetést és a tengernagynak a Bismarck sérüléseivel is számolnia kellett. Állítólag Lütjens és Lindemann össze is vesztek a PoW miatt a parancsnoki hídon, de a tengernagyi cím mindig erősebb a kapitányinál.
Ezenkívül azok a német flottaparancsnokok, akik nem tartották magukat a kapott parancsokhoz, azonnal repültek. Ekletáns példa a Scharnhorst és a Gneisenau esete: Norvégia mellett elsüllyesztették a Glorious-t és kísérőrombolóit, de a parancsuk szerint nem keveredhettek volna összetűzésbe nehéz brit hajóegységekkel. Noha a két hajó akciója teljes siker volt, a vezénylő parancsnokot hazatérés után azonnal leváltották.
https://www.coreinfinity.tech
Végre egy történelmi cikk. Felüdülés lesz olvasni!
Nem minden vándorút céltalan...
Nem tudom mennyire lehet technikai fölénynek tartani azt, hogy értelmesebben építették fel a németek a hajóikat. Ez egyébként az angoloknak mindig is fő bajuk volt, mármint, hogy nem jó a rekeszek kialakítása. Emiatt süllyedt el annyi hajójuk Falkland-nél is.
Köszönöm a cikket, élmény volt olvasni. Megjelenésekor (1983) az egyik kedvenc könyvem volt az Óriások csatája
Samsung Galaxy A34 5G
Technikai fölény például az, hogy a német hajók lövegei messzebbre hordtak, ha azonos a kaliber - ez egyébként az első vh idején is így volt. Technikai fölény, hogy a célzórendszer sokkal egyszerűbben és pontosabban tette bemérhetővé a célpontokat. Technikai fölény például a Wotan-páncélzat. Technikai fölény, ha sokkal ésszerűbben van a hajótest megkonstruálva. A Bismarck 3 torpedótalálatot kapott repülőktől, de a páncélzaton belül gyakorlatilag semmi nem sérült meg. A Tirpitz azután fordult át, hogy 5.4 tonnás bombákkal támadták és az 52000 tonnás hajótestbe 17000 tonna víz zúdult be. Előbbit csak azért tudták elsüllyeszteni az angolok, mert túlerőben voltak - face to face legyőzték a Hoodot és erősen megrongálták a PoW-t, utóbbit azért tudták - megjegyzem feleslegesen -, mert a Luftwaffe tojt a hajó légvédelmére.
[ Szerkesztve ]
https://www.coreinfinity.tech
Nagyon jó írás, mindíg örömmel olvasom.
A hatásos lőtávolság sokban függ a csőhossztól és az alkalmazott hajítótöltettől. Attól nem lesz valami technikailag fejlettebb, hogy ezen paramétereket növelik. A BL 15 inch Mark I L/42-es volt, míg az SK C/34 L/48-as. Ez már önmagában nagyobb lőtávolságot eredményez azonos lövedéktömeg és hajítótöltet mellett. A brit lövedékek egyébként nehezebbek voltak, ami megintcsak csökkenti a lőtávolságot. Viszont a lövedék kevésbé veszít az energiájából.
A Wotan eléggé túl van értékelve. Szinte semmivel sem volt jobb, mint a britek páncéllemezei, és bizonyos szempontokból még rosszabb is volt, mint az amerikaiaik STS-e. Utóbbi szerkezeti anyagként is használható volt, ergo a hajószerkezet jórészt önhordó lehetett vele. A Wotan minden esetben csak holttömeg volt.
A felépítés eltérése nem annyira technikai fölény. Inkább konstrukciós. Ez szintén fontos dolog.
De ezerszer bebizonyosodott a történelem során, hogy a technikai fölény ha meg is van, nem ér semmit ha nem megfelelően használják. A csata kimenetelét sokkal inkább az alkalmazott taktika dönti el.
Általában az amerikai szerzők véleménye, hogy a német technika gyenge volt, holott ez nem igaz. A Wotannal csak a britek páncélozása vette fel a versenyt a II. vh során, az amerikaiaké és a japánoké nem. A Bismarck elsüllyesztésekor például a páncélfedélzetet gránát nem tudta áttörni, a már felborult hajót ért torpedótalálat volt az (a Dorsetshire-ről), ami képes volt azt átszakítani. A felépítményt is 5-6 km-ről lőtték ronccsá a britek, miután áttértek a HE gránátokra, amelyek közelről nagyon pusztítóak voltak.
A hatásos lőtávolság nagy mértékben függ a csőemelkedés mértékétől is és a német konstrukciók ebből a szempontból is igen gyakran jobbnak bizonyultak az angolokénál.
[ Szerkesztve ]
https://www.coreinfinity.tech
"...A felépítményt is 5-6 km-ről lőtték ronccsá a britek, miután áttértek a HE gránátokra, amelyek közelről nagyon pusztítóak voltak..."
Javítom magam, 1943-ig nem voltak HE gránátok a brit hajókon.
https://www.coreinfinity.tech
Gratula a cikkhez !
Esetleg a Leyte-öbölbeni csatáról majd írsz ?
Nyilván akinek a szenzorméret a fontos, az fullframet vesz. (igazából az apsc létét nem tudom értelmezni)
Jók ezek az írások! 
"Akula Sub, ready for the deep!"
Könnyen megeshet, de csak valamikor később.
https://www.coreinfinity.tech
Nagyon jó cikk, jó ilyenekről is olvasni, várom a folytatást 
Ebben most nem vagyok biztos de ha jól rémlik a Bismarck legnagyobb gyengéje az volt hogy a legénysége nem volt még soha éles bevetésen. Le lehet szólni ha ez nem így volt, most nincs időm utánanézni de úgy emlékszem hogy annak ellenére hogy nagyon precíz, (németesen) jól képzett legénysége volt a hajónak, a harci tapasztalat hiánya sokat rontott a hajó összteljesítményén.
De végeredményben a Britt flotta színe java küzdött EGYETLEN hajóval... Egyáltalán miért vitás a német technikai fölény?
Egy Zela elbír 3 linggel...
Amúgy köszönöm a cikket!
[ Szerkesztve ]
A PH-n mindenki mindig jobban tudja. Fél óra Google keresés után...
A német felső vezetés (Raeder) által követett taktika (és mérlegelés hiánya), ill. a poroszos felfogás: 'a kapott parancsot minden körülmények között teljesíteni kell' volt a Bismarck legnagyobb gyengéje, nem a legénység tapasztalatlansága ("valódi" harci tapasztalata az angoloknak sem volt még, ebben az időben, oly sok...).
A hajó összteljesítményén a rajta tartózkodó Lütjens rontott legjobban és szinte egyedüliként: amilyen kapitális hibákat elkövettek az irányítása alatt, azután mindenre lehetett számítani csak meglepetésre nem, amire pedig a hadművelet erősen alapozott!
Már maga az, hogy egy csatahajót, pláne egymagában küldenek ki az ellenség hátsó kertjébe a kereskedelmi hajókat lövöldözni, már ez egy kapitális baromság volt - az eredeti tervekben erre az útra kifutott volna a Tirpitz is, csak az nem készült el időben (a terv, meg mint a kapott parancs: nem módosítható, vagy halasztható)...
Tirpitz: „Ingenohl Németország sorsát tartotta a kezében. Forr bennem a düh, valahányszor csak rágondolok!”
Na, vmi ilyen Ingenohl-ost reprodukált Lütjens is, amikor a sérült PoW-t futni hagyta és utána nem tért vissza a kiindulási bázisára (az utolsó tankolást is félbehagyta, annyira rohant parancsot teljesíteni, így már eleve, az eredeti küldetéshez is a szükségesnél kevesebb volt az üzemanyag a tartályokban) - a Prinz Eugen nem sok zavart keltett az angol hajózásban és biztosra vehető, hogy a Bismarck-kal az oldalán sem lett volna jobb a végső mérleg (ahogy azt a későbbi bevetések is igazolták), viszont a két begyűjtött trófeával és a megmentett Bismarck-kal sokat javult volna a németek (végig kihasználatlanul hagyott) helyzete...
A regisztrációdat véglegesen kitiltottuk a következő ok miatt: III.10.8 Üdvözlettel: PROHARDVER!
A Bismarck legnagyobb gyengéje a német fegyvernemek közötti rivalizálás volt. Göringnek büdös volt támogatni a flotta hajóit, sőt, a még el nem készült Graf Zeppelin repülőgép-hordozó repülőit is magának akarta, mondván, hogy minden, ami repül, az övé. A Tirpitz sem kapott semmiféle légitámogatást sem a Kaafjordban, sem Tromsönél.
A német felszíni flotta a háborúban nem sok vizet zavart, a Bismarck elvesztése után pedig gyakorlatilag megszűnt tevékenykedni. Még összesen két említésre méltó tevékenysége maradt a Kriegsmarine felszíni hajóinak: az egyik az átkelés a Csatornán, a másik pedig a Glorious elsüllyesztése. Hitler féltette a felszíni hajókat, amelyek egyrészt nagyon költségesek voltak, másrészt nagyon kevés, kézzelfogható eredményt tudtak felmutatni. Azok a fegyverek pedig, amelyekkel spórolni kell, nem fegyverek többé.
A német felszíni flotta inkább csak a "fleet in being" szerepet töltötte be, azaz puszta jelenlétével lekötötte a Home Fleetet. Komoly eredményt csak akkor tudtak volna felmutatni, ha a Bismarck megvárja, míg elkészül a Tirpitz és a csúnya ikrekkel, valamint a Prinz Eugennel és esetleg a Graf Zeppelinnel kiegészülve járják az Atlanti-óceánt. Valószínűleg ez esetben is kiváltották volna a britek erős válaszlépését, hiszen eddigra már elkészült volna a King George V-osztály többi tagja is, így a britek megint túlerőben lettek volna velük szemben. Szétforgácsolva azonban semmilyen érdemleges teljesítményt nem tudtak felmutatni.
https://www.coreinfinity.tech
Mindig is érdekeltek az ilyen hajók.A Bismarck pedig a leg-leg az én számomra a csatahajók közt.
Köszi a cikket. 
Nem azt mondta, hogy gyenge volt, csak nem volt annyira élenjáró, mint azt sokan hirdetik. A titkos fegyverprogramok tényleg megelőzték a világ többi részét, de döntően mind amerikai és orosz elméletekre és korábbi tapasztalatokra épült. Ami miatt a németek ebben kiemelkedtek az az volt, hogy orbitális mértékű pénzt beleöltek, ezért érdemi eredményeik voltak. Mondjuk azokat a pénzeket el lehetett volna költeni értelmesen is, de nem ezt az utat választották.
A német páncéllemezek semmivel sem voltak jobbak pl az oroszoknál. A legnagyobb problémája a Wotan-nak a ridegsége volt. Ha nem is hajókon, de szárazföldi járműveken nem volt ritka, hogy egy nem éppen kritikus találat miatt is egyszerűen szétrepedt az egész teknő vagy felépítmény. Egyébkétn a páncélszerkezetek építésekor is feleslegesen pazarolták a pénzt azzal, hogy gyémántkoronggal vágták őket. A világon mindenhol már régóta lánggal vágták, ami gyorsabb volt, és olcsóbb. És semmivel sem lett gyengébb az így előkészített lemezekből épített szerkezet. A németek csak '44-ben tértek át a lángvágásra.
Az amerikai lemezek esetleg lehet gyengébbek voltak, viszont azonos szerkezeti tömeg mellett akár jóval többet is be lehetett építeni belőlük, mivel nem csak holttömegként jelentkeztek.
Ami probléma még a németeknél, hogy ha volt is előnyük bármiben, az nekik fajlagosan sokkal többe került, mint bárki másnak. Mit értek két nagy hajóval? Az ellenfélnek tucatszámra voltak hasonló hajói. Ráadásul még támogatták őket légierőkkel is. Már Jütland-nál is volt a harcrendjükben egy anyahajó (az tényleg az voltm nem repülőgép hordozó). Szóval jó volt az a két hajó, csak éppen érdemi hasznuk nem származott belőle. Beleöltek az építésükbe egy hegynyi erőforrást. Aztán a Tirpitz-et szinte ki sem merték engedni nyílt vizekre, annyira féltették. Így még egy jó adag erőforrást lekötött csak az, hogy védjék. Persze lehet mondani, hogy a briteknek még többe került elpusztítani. Csak nekik volt erre szabad erőforrásuk, míg a németeknek nem. Jütland után is azért nem ütközött meg újra a két flotta, mert a németeknek a háború végéig nem sikerült maradéktalanul helyreállítaniuk a csatában megsérült hajóikat. Lehet, hogy kevesebb egységet veszítettek a csatában, mint a britek, csak éppen a sérülések miatt a hajóik jó része bevethetetlen lett. A britek akár három napon belül újra ki tudtak állítani 15 csatahajót.
Szóval jó az a konstrukciós fölény, csak néha inkább vesszen el egy hajó, mint súlyosan megsérüljön 4-5. Utóbbi 4-5 ugyanúgy kiesik a harcból, ráadásul többnyire a sérülések javítása közel annyi időt és erőforrást vesz igénybe, mintha építenének egy újat. Ráadásul a sérült hajót harcban is oltalmazni kell, ami megint erőforrást vesz el a csata megvívásától.
Ahhoz képest, hogy a QE osztálynál az emelkedési szög maximum 20°volt, az írányzékot pedig csak 15°-ig lehetett emelni a mai napig a Warspite tartja a rekordot, mint legnagyobb távolságról bevitt találat. Szóval egy dolog az elméleti lőtávolság, a másik pedig amit érdemben ki is tudnak használni. Semmit sem ér egy irányzék ha az irányzó nem tud megfelelően előretartást számolni. UTóbbiban a britek egyébként kiemelkedően jók voltak. Sima technikai paraméterekben lehet jobbak voltak a német ágyúk, de harcban ez nem igazán realizálódott. Egyébkétn a kisebb emelési szög leginkább annak tudható be, hogy a brit csatahajók nagyrésze még I. vh-s konstrukció volt.
"...a mai napig a Warspite tartja a rekordot, mint legnagyobb távolságról bevitt találat. Szóval egy dolog az elméleti lőtávolság, a másik pedig amit érdemben ki is tudnak használni. Semmit sem ér egy irányzék ha az irányzó nem tud megfelelően előretartást számolni. UTóbbiban a britek egyébként kiemelkedően jók voltak. Sima technikai paraméterekben lehet jobbak voltak a német ágyúk, de harcban ez nem igazán realizálódott. Egyébkétn a kisebb emelési szög leginkább annak tudható be, hogy a brit csatahajók nagyrésze még I. vh-s konstrukció volt..."
Én nem elméletileg nagyobb lőtávolságokról beszélek, hanem gyakorlatiakról. Már az első vh során Falkalndnál is bebizonyosodott, hogy azonos hajóosztályban a németek nagyobb lőtávolságot tudnak. Miközben üldözték a Leipziget, az már akkor tüzet nyitott az üldöző angol cirkálóra, amikor az még nem is gondolhatott a lövésre. Az angolok csak néztek hülyén, hogy látták a cirkáló hátsó lövegeit tüzet nyitni, de nem történt semmi. Aztán megint. Végül rájöttek, hogy hosszúak lettek a lövések és saját hajójuk mögött csapódtak be a lövedékek.
A harcban meg igenis realizálódott a német technikai fölény. A Dánia-szorosban a Prinz Eugen már a második sortüzével belőtte a Hoodot, amelyre a Bismarck már csak akkor nyitott tüzet, amikor a PoW negyedik, vagy ötödik sortüze villába fogta a csatahajót, viszont a hat perc alatt leadott öt sortűzből legalább három eltalálta a csatacirkálót. 3 nappal később a Rodney-ra leadott harmadik sortűz is villába fogta az angol hajót, csak ezután már nem tudott teljes sortüzet leadni a hajó. A páncélvédelme olyannyira ellenállt a brit nehézgránátoknak, hogy már a felső fedélzetet is csak három lövedék tudta átszakítani, a Rodney egyik lövedéke pedig közelről lőtte át az övpáncélt. Mindazonáltal a páncélfedélzet egy helyen sem szakadt át gránátoktól, tehát a hajó érzékeny részeit egy lövedék sem érte - sem a gépházat, sem a raktárakat. Ez viszont azt bizonyítja, hogy a Krupp-acél bizony bírta a gyűrődést. Érdemes megnézni, mi történt a Jean Barttal, egyetlen 406 mm-es gránát találata következtében, vagy a South Dakotát, amikor a Kirishima eltalálta. Mindezek ismét csak erősítik azt, hogy a németek gondolkodása a védelemről és e gondolkodás kivitelezése bizony messze felülmúlt bármit, amivel szembe tudták állítani.
Tovey is úgy hagyta ott a német hajót, hogy nem tudta elsüllyeszteni, noha veszélyt már természetesen nem jelentett, miután rommá lőtték.
https://www.coreinfinity.tech
Érdekes dolog, amit írsz, mert a Leipzig 10,5cm.es ágyúi még elméletben is kisebb lőtávolságúak, mint a brit könnyűcirkálók 6"-esei. Ok, utóbbiból csak kettő volt a fedélzeten. Egyébként Falkland-nél a németek minden esetben csökkenteni próbálták a távolságot maguk és a brit hajók között. A Scharnhorst és a Gneisenau azért, mert hiába volt a 21cm-es ágyúik lőtávolsága nagyobb, mint a brit 12"-eseké, kb annyit értek, mintha egy szúnyog akarna megcsípni egy orrszarvút. Közelről talán érhettek volna valamit. A Leipzig meg simán lassabb volt a Glasgow-nál. 5-6km-ről nem meglepő, hogy egy 13km lőtávolságú ágyúval mögélőnek.
Egyébkjétn az I. vh idején a briteknek nem is annyira magukkal az ágyúkkal volt gondjuk, hanem rossz lövedékkonstrukciókat alkalmaztak. Az igazán jók csak '18-ra kerültek a hajók fedélzetére.
Az, hogy nem süllyeszti el egy dolog. A lényeg, hogy harcképtelenné tette.
Mondjuk az sem teljesen igaz, hogy a Luftwaffe nem tett soha semmit a Kriegsmarine segítségére. Az Donnerkeil/Cerberus hadművelet során nagyon is hatékonyan együttműködtek.
A Bismarck egy modern hajó volt ebben az időben, bár az alapjai az I.vh.-ból jöttek. A Hood pedig egy I.vh-s gyors csatahajó volt kis felújitással a háta mögött. Bűn volt ezt a hajót és a még majdnem nyers PoW-t harcba küldeni az új Bismarck ellen.
A briteknek nem annyira a lövegekkel, meg a lövedékekkel volt gondjuk, hanem a lövéssel magával. Gyatrán lőttek az I.vh.-ban és sikerült átörökíteniük ezt a remek formát a II.-ba is (tisztelet a kivételnek). Az, hogy a Warspite a calabriai csatában eltrafált egy olasz csatahajót az még a saját bevallásuk szerint is mázli volt.
Az meg az olaszokat jellemzi, hogy ettől az egy találattól úgy megijedtek, hogy azonnal hazafutottak. A Brit Haditengerészetnek a történelme során többnyire ilyen ellenfelekkel kellett megütköznie. Hülyékkel, gyávákkal, amatőrökkel. Abban a pillanatban, hogy az ellenfélnek megvolt az eszköze, a kiképzettsége és a töke, hogy felvegye a harcot velük, gondban voltak. Ismét tisztelet a kivételnek, mert ilyenek is voltak, de több száz év alatt és ekkora haditengerészetnél már a nagy számok törvénye alapján is kellett lennie valakinek, aki érti a dolgát és helyén van az esze és a szíve.
Egy hajó pontos tüzelése nem csak az eszközökön, hanem az embereken is múlik. Egy hülye és konzervatív tüzérparancsnok, vagy egy, a hajót (minden értelemben) rosszul vezető parancsnok lenullázhatja az egész eszköz- és emberállomány fölényét. Vagy épp ellenkezőleg: segíti őket.
A német 15 és 28cm -es lövegek méretükhöz képest kiválónak számítottak. A brit 380mm-es szintén kiváló konstrukció volt. A 406-osokkal gondjaik voltak?
A németek azért építettek nagy páncéloshajókat, mert divat volt. Ezzel fejezték ki egy nemzet erejét (az atombombákig). Építhettek volna hordozókat is, de akkor még (1941) nem volt eldöntött tény, hogy a hordozók jobbak, mint a páncélos hajók. Pont a Bismarck üldözése volt az egyik esemény, ami bebizonyította a számunkra már evidens tényt: a repülőgép könnyen elpusztíthatja a páncélos hajót.
A Bismarck páncélzata réteges volt? (Kívül a kemény Wotan-, alatta pedig azt megtámasztva a puha Wotan-lemez.) Ha igaz, akkor persze hogy rideg és törésre hajlamos volt. Ez volt a dolga.
Könnyűcirkáló a könnyűcirkáló ellen más tészta, ott lett volna esély, de a csatacirkálók ellen csak az öbölben. A Luftwaffe igen ritkán sietett a Kriegsmarine segítségére, a kivétel erősíti a szabályt.
https://www.coreinfinity.tech
Kategórián belülről volt szó. Ergo nem más tészta.
A Vizcayai-öblöt sokáig a Luftwaffe biztosította a levegőből. Akkoriban könnyedén ki is jutottak a német tengeralattjárók a nyílt óceánra. Persze ahogy elveszítették a németek a légifölényt, egyből szívás volt. Ami azt illeti a németek részéről botorság volt egyáltalán a Bismarck-ot kiengedni a nyílt vizekre. Semmiféle légi fedezetet nem tudtak ott nyújtani számára. Taranto-nál megmutatták a britek, hogy a repülőgéphordozók milyen erőt képviselnek. Pedig ott egy zárt kikötőt támadtak, ami azért elég erős légvédelemmel rendelkezett. Egy hajó ennél jóval kisebb probléma, főleg ha a megfelelő módon támadják. A németeknek ha lett volna esze, akkor a Tirpitz helyett inkább a Graf Zeppelint fejezik be, és akkor ideig-óráig érdemben be tudták volna vetni a Bismarck-kal egy kötelékben. Bár a Bf-109T legjobb esetben is csak egyenértékű volt a Sea Hurrican-ekkel. Viszont a Stukák igencsak hasznosak lehettek volna hajók támadásánál. Bár a 42 gépes alakulat a fedélzeten nem lett volna éppen komoly. Hasonló méretű hajón a britek 2x, az amerikaiak akár 3x ennyi repülőgépet helyeztek el. Ráadásul az egész konstrukció a Furious-t idéze, ami már akkor elavult volt, mikor a GZ-t építeni kezdték.
cyklon: A lövedékek nagyon is sokat számítottak, ahogy a hajítótöltet is. Ha ezek megfelelőek lettek volna, akkor át is ütötték volna a Bismarck-ot a találatok. De nem ütötték, mert egyszerűen kevés volt a becsapódási energiájuk. Alapból jóval alacsonyabb kezdősebességgel indultak (egyrészt a rövidebb cső, másrészt a gyenge töltet miatt), másrészt célballisztikailag sem voltak éppen jók. Létezett egyébként a 15"-es löveghez jóval erősebb töltet is, amit a 20° maximális emelésű hajókon használtak (volna), azzal jelentősen megnőtt az átütőképesség és a lőtávolság is (30°-os emelés esetén akár 40km-re is). Nem meglepő, elvégre akár 1000m/s is lehetett vele a kezdősebesség, azaz közel harmadával több, mint a simával. Csak ugye a löveget nem ekkora töltényűri nyomásra tervezték, szóval nem lehetett vég nélkül használni ezeket a tölteteket.
A briteknek a lövegekkel voltak elsősorban gondjaik. A King George V-osztály alacsony orral készült, emiatt a hullámok igen gyakran átcsaptak az orron, be a lövegtoronyba, ahol zárlatot okoztak.
A Hood és a PoW bevetéséről meg írtam itt is, a Bismarckos írásban is, olvasd el még egyszer.
A németek nem azért építettek nehéz hajókat, mert divat volt. Azért építettek, mert a franciák nekiálltak nehéz hajókat építeni, amelyre válaszul az olaszok is elkezdték. A németek nem akartak háborút Angliával, elsősorban Franciaország és Olaszország ellen készültek, csak közben az angolok hadat üzentek Németországnak.
daa-raa: igen, ha fedezték a hajókat, akkor nem volt gáz - így törtek ki Brestből is a csúnya ikrek és a nehézcirkáló. De ez nagyon ritka volt.
Amit viszont a lövedékekről írsz, maradéktalanul igaz. A Bismarckon - ha jól emlékszem - 1000 m/s fölött volt a kirepülő lövedék sebessége, lényegesen nagyobb kivetőtölteteket használtak, mint az angolok.
[ Szerkesztve ]
https://www.coreinfinity.tech
Jó, érdekfeszítő írás. Köszi.
"Fisher elképzeléseit a Scharnhorst és a Gneisenau cirkálók elpusztítása során beigazolódottnak látta. E két német hajó elég méretes pusztítást végzett az első világháború során a kereskedelmi hajók között" - rákerestem a Scharnhorst és a Gneisenau cirkálókra és amit találtam az alapján 1935 táján kezdték el építeni őket. Vagy rossz forrást néztem?
[ Szerkesztve ]
Rossz forrást néztél. A cirkálók az első világháborúban szolgáltak, amit megtaláltál, azok csatacirkálók.
https://www.coreinfinity.tech
A Bismarck-on használt ágyú torkolati sebessége 820m/s volt. (A nagyobb torkolati sebességű lövedékeket csak szárazföldi telepítésű ágyúknál használták, hajókon nem is voltak készletezve.) A szórásképét jelentősen javította a brit 15"-es ágyúhoz képesti nagyobb csőhossz.
Igazából ez mindig is egy dilemma volt a lövedékek tervezésekor: nagyobb torkolati sebesség, vagy nagyobb lövedéktömeg? Mind a kettőnek megvannak az előnyei.
-A gyorsabb lövedék laposabb röppályával repül, ebből következően kevésbé precíz irányzék is elég hozzá. Emellett rövidebb a repülési ideje, ami pedig két dolgot eredményez: kisebb előretartást kell számolni, illetve a célnak kevesebb ideje van manőverezni.
-A nehezebb lövedék viszont kevésbé veszíti az energiáját. Emellett mivel meredekebb a röppályája, könnyebb belőni vele magas fedezékek mögé. Utóbbi tengeren nem igazán szempont. Az viszont igen, hogy a páncélfedélzeten sokkal inkább merőlegeshez közeli szögben csapódik be. Azaz az effektív páncélvastagság kisebb lesz.
A német SK C/34 torkolati energiája 268,96MJ, míg a brit 15" lövegé 246,56MJ. A szinte teljes egészében csak a hosszabb csőnek köszönhető. Azt viszont nem árt figyelembe venni, hogy a BL 15" még I. vh-s konstrukció, míg az SK C/34 már jóval utána lett kifejlesztve. A britek ígyis >30%-kal tudták növelni az ágyú teljesítményét, csak és kizárólag a lövedék és hajítótöltet konstrukció fejlesztésével. A '43-ban rendszeresített Mk XVIIb lövedékkel a torkolati energia is 270MJ környékére emelkedett. És még mindig csak a lövedék fejlesztése történt, az ágyún semni sem változott.
[ Szerkesztve ]
Hadtörténelem szigorlatra mentve ez a cikk 
Köszönjük élmény volt olvasni
[ Szerkesztve ]
"The right man in the wrong place can make all the difference in the world."
Én inkább ajánlanám Zoli hajóit, ott sokkal részletesebben van leírva minden, történelmi háttérrel együtt. Ettől függetlenül megtiszteltetés, köszönöm.
daa-raa: igaz, nem tudom, miért rémlett 1000 feletti érték.
https://www.coreinfinity.tech
Pont ezt kerestem... A Tirpitz leírás itt van a kezemben :-)
Köszi. Sajnos itt is a régi mantrát nyomják a Hoodról.
https://www.coreinfinity.tech
Fenntartottam a tévedés jogát, rég foglalkoztam utoljára a témával de így tanul az ember. Amúgy valóban minden téren jelen volt ez az említett rivalizálás meg néha befásult szűk látokör. Például Hitler nem támogatta az STG44-et mert nem tetszett neki. "A KAR98k sokkal szebb fegyver és azzal is meg lehet nyerni a háborút... "
A PH-n mindenki mindig jobban tudja. Fél óra Google keresés után...
Az MP44 elutasítása mögött ennél sokkal kézzelfoghatóbb érvek is voltak. Pl az amúgy is nyersanyaghiánnyal küzdő német gazdaságban át kellett volna állni valami teljesen új rendszer gyártására. Ez minden esetben az éppen gyártásban levő eszközök gyártási volumenének csökkenését eredményezi.
Távol áll tőlem hogy megcáfoljam ezt a roppantmód közgazdaságtudományos megközelítést, de azért ha körülnézünk a csodafegyverek és háborúmentő ötletek zavaros, Red Alert sorozatot idéző / ichlető? forgatagában akkor beláthatjuk hogy ez nem lehet kizárólagos ok.
A nyersanyaghiányt figyelmenkívülhagyva képesek voltak még a soha meg nem valósult "halálsugár" fejlesztésére is erőforrásokat fordítani a háború utolsó hónapjaiban... Persze ennek a története eléggé vitás és inkább a fiksönhöz áll közelebb, de lehetne még sorolni a példa kedvéért ilyeneket.
Nem egy új kézifegyver gyártása okozta volna a birodalom bukását.
[ Szerkesztve ]
A PH-n mindenki mindig jobban tudja. Fél óra Google keresés után...
El kell különíteni a kísérleti dolgokat és a tömeggyártást. Pl A Fi-103 és a He-162 fejlesztésekor elsődleges szempont volt, hogy lehetőleg semmiféle stratégiai nyersanyagot ne alkalmazzanak a gyártás során. Külön keretből mentek a kísérleti dolgok és a kutatás. Ráadásul azok nem igényeltek komyoly gyártósorokat, és főleg nem olyanokat, amelyeken rendszerben levő fegyvereket gyártottak.
Az MP44 gyártása viszont a tömeggyártott lövészfegyverektől vett volna el kapacitást. Eleve szűkösen voltak ezekből, nem engedhették meg, hogy az ellátás még jobban akadozzon. Ahogy a lőszerek tömeges előállítása is komoly kapacitásokat vett volna el a két fő gyalogsági lőszer gyártásától (9x19, 7,92x57), amelyekből már ígyis kezdett komoly hiány kialakulni. A 7,92x33 gyártása minimum új gyártósorokat igényelt volna a hüvelygyártás során. Elméletileg ugyan azt a lövedéket használhatták volna, mint a puskalőszernél, csak éppen akkor a fegyver szórásképe megváltozott volna, teljesen más irányzékbeállítást igényelt volna. (Nehezebb lövedékkel jobbra lefelé eltolódott volna a szóráskép.) Ha a kétféle lövedéket vegyesen használták volna a gyártás során, akkor pedig egyazon fegyver szórásképe jelentősen megnőtt volna.
Egyébként pedig a fent említett megfontolások nagyon is benne voltak a német fegyvergyártásban. Emiatt maradt gyártásban a Me-109 a háború végéig, miközben már '41-re teljesen elavult. Ezért csak azt a két fő tengeralattjárótípust gyártották, miközben voltak már jobb konstrukciók. Ezért csökkentette Guderian jelentős mértékben a gyártásban levő hk alvázak számát. Még így is négy teknőt gyártottak párhuzamosan (38t, PzIV, PzV, PzVIB). Az oroszok egyszerre kettőnél többet szinte soha. Legalábbis ténylegesen nagy sorozatban (Kezdetben BT/KV, majd T-34/KV, később T-34/JSZ). Miután Guderian letisztította a gyártást a termelékenység meg is növekedett.
Szóval önmagában lehet nem okozta volna, de ha nincs mivel harcolni, akkor közvetetten mégiscsak.
Egyébként a Wotan minősége is durván romlott a II. vh során. Egyre gyengébb minőségűek lettek a lemezek, mert bizonyos ötvözőket kénytelenek voltak kihagyni belőle, lévén nem volt belőle elég.
A "halálsugár" milyen stratégiai nyersanyagokat igényelt?
A német technológiai fölényre egyébként egy jó példa, hogy az orosz V2 motort nem tudták lemásolni. Az ok nagyon egyszerű: az oroszok tudtak monolit alublokkot önteni, a németek nem. Szóval az a technikai fölény nem igazán létezett. Még a lenézett oroszok is sok dologban előrébb jártak. Másik jó példa erre a csillagmotorok esete. A németek képtelenek voltak egy tényleg megbízható típust összehaxolni. Emiatt nem tudták az egyébként is mindenre érzékeny BMW801 kimenő teljesítményét növelni. Nem tudtak egy normális feltöltőt tervezni hozzá, így a csillagmotoros gépek 5000m felett durván veszítették a teljesítményüket, ahol pl az orosz és amerikai csillagmotoroké legrosszabb esetben is szinten maradt. Minden más hadviselő ország előttük járt ebben. Az amerikaiak a Double Wasp teljesítményét a kezdeti 1180KW-ról egészen 2125kW-ig tudták növelni. Nem véletlen, hogy a németek végül kidobták a Fókából azt a szerencsétlenséget. (Fel tudott emelkedni a csillagmotoros Fóka is 11km-re, csak éppen ott már kb semmit sem ért.)
Megint túlbonyolítjuk azt amit felesleges. A németek Blitzre készültek, soha nem voltak felkészülve elhúzódó háborúra. A 41re elavult ME-109 az ő terveik szerint 41re már csak békefenntartó célt szolgált volna. A stuka már a háború előtt elavult volt, de egy lengyelország ellen tökéletes és költséghatékony volt.
Az meg már mentalitásbeli különbség hogy a németek a gépeiket műalkotásként kezelték, míg az oroszok (harcászati szempontból nagyon okosan) fogyóeszközként. De ne keverjük össze a tömegtermelés erejét a technikai fölénnyel.
A cikkhez visszatérve csak magamat tudom idézni. A Bismarckot egy valagnyi hajó, repülő és moslékkeverő fával felszerelt partizán támadta. Egyetlen nyomorult hajót... ami még így is elég kemény ellenállást mutatott, sok kárt tett és nagyon nehezen adta meg magát.
Nyilván te sem vagy jani ha tíz derekas úriember mutatja meg a bakkancsát a gyomrodnak. 
Ugyanígy 5-6000 T34essel szemben a legtökéletesebben megtervezett Tigrisek vagy csak a példa kedvéért mondjuk azt hogy Mausokból álló 100-200as hadtest se ért volna sokat.
Szóval kár a gőzért, itt ahogy először írtam a mentalitással volt a probléma. Az elején azért, a közepén amazért, a végén pedig mégamazért. Egyszerűen csak kötötték az ebet mert ugye az alap szabály hogy a főnöknek mindig igaza van. És a főnöknél a logika már vajh távol volt a döntéseknél a háború vége felé.
Amikor már körülzárták a szétbombázott berlint az oroszok akkor még ellenállásra buzdította a katonákat? Hol volt ott nyersanyagbeli megfontolás?
A PH-n mindenki mindig jobban tudja. Fél óra Google keresés után...
A nagyobb csőhossz önmagában nem jelent nagyobb pontosságot. Jó példa erre a német 88-as ágyú. Az L/56 a Tiger I-be építve pontosabb volt, mint a Tiger II-be építettt L/71-es. Ez utóbbinál ugyanis több lövés gyors leadása után könnyedén vetemedett a cső, tehát egyszerűen elhajlott. Ráadásul jóval kevesebb lövést bírt ki végzetes kopás nélkül.
Egyébként nem a csatacirkáló elv volt a hibás Jütlandnál, hanem az, hogy a brit hajókon a kitört tűz gyakorlatilag végigszaladt a hajón, és egy pillanat alatt minden kiégett. A német cirkálókon voltak lezárható részek, többek között olyan alapértelmezett helyen is, mint a lövegek és a hajó aljában levő lőszerraktár között - ez utóbbi az angol hajókon hiányzott. Így előfordulhatott, hogy bár a lőtorony páncélzata kibírta lövést, de mögötte berobbant a lőszer, emiatt a lőszerraktár, emiatt kiégett a hajó.
Egyébként a 76 mm-es fedélzeti páncélzat rendkívül gyenge, a döntési szögről beszélni meg felesleges, mert vagy a közlekedést akadályozza meg rajta, ha nagyon megdöntik - így 5 foknál jobban lehetetlen dönteni -, másfelől vízszintestől 60 fokban megdöntve is csak duplájára nő a vastagsága, és azt még bármilyen nehéz páncéltörő gránát röhögve üti át. A csatacirkálók páncélzatát egyébként pont a fedélzeti páncélnál spórolták meg. A Hood 42E tonnája meg éppen nehezebb is, mint az akkori szokásos csatahajóké, a kor szintjén bőven megfelelő volt, felvette a versenyt a kortárs csatahajókéval.
"Az oroszok egyszerre kettőnél többet szinte soha. Legalábbis ténylegesen nagy sorozatban (Kezdetben BT/KV, majd T-34/KV, később T-34/JSZ)."
Plusz a T60/70/80, és az erre épülő Szu-76-os rohamlövegek, ez is tízezres nagyságrend. A németnél meg kimaradt a kétféle Tiger alvázból az egyik.
A német páncélzatnál és futóműnél tényleg egyre nagyobb gondot okozott az ötvöző anyagok hiánya, emiatt volt, hogy a hegesztés mentén egyszerűen szétnyílt a páncélzat, ha ott érte lövés, vagy simán eltört a futóműben az anyag. Másfelől a T34 lemásolásának másik akadályozó tényezője a dízelmotor hiánya mellett - amellett, hogy a német ipar nem volt ráállva a dízel üzemanyag ekkora mennyiségű gyártására - a hegesztési technológiai lemaradásuk volt. Egyszerűen képtelenek voltak a lemezek olyan hegesztésére, mint az oroszok. Másfelől a dízelmotor hiánya nem feltétlen volt hátrány, az M4-nek is volt dízel és benzines változata is, az amerikaiak végül mégis a benzinmotor mellett döntöttek, persze jócskán korszerűbb elvek alapján, mint a németek, és sokkal kisebb méretek mellett, ami nem hátrány, mert kisebb páncélteknő kisebb tömeggel is jár együtt.
Egy T34 messze tökéletesebben megtervezett dolog volt, mint egy Tiger, vagy az elborult agyament baromság Maus. Fegyvernél úgy kell tervezni, hogy az harcolni kell, amit le kell gyártani, és el is kell juttatni a csatatérre. Egy Maus sohase jutott volna sehova se, de egy Tiger se tudott nagyon átmenni egyetlen hídon se, csak ha előtte megerősítették, másfelől a futóműve nem bírta földutakat, ezért szinte kizárólag kiépített úthálózaton vetették be.
A jelző szemléltetés volt és nem minősítés. Egy szóval nem mondtam hogy a T34 sz@r.
A PH-n mindenki mindig jobban tudja. Fél óra Google keresés után...
Attól függetlenül, hogy gyors háborúra készültek (ami maximum a naivitásukat bizonyítja) egy dolog. Ettől még nem kellett volna leállni a fejlesztésekkel. És igazából nem is álltak le, elvégre zajlott a Fóka és a Schwalbe fejlesztése is, hogy a többi repülőeszközéről ne is beszéljünk. Ahogy nyilvánvaló volt, hogy a Fi-103 és az A4 sem fog elkészülni, pláne nem lesz bevethető '43 előtt. A Schwalbe már '41 körül frontérett lehetett volna.
Az orosz repülőgépek a LaGG-3-tól kezdve simán felvették a versenyt építési minőségben is a német gépekkel. Ami miatt nagy mennyiségben hullottak, az a megfelelően kiképzett pilóták hiányára vezethető vissza. A németek a háború közepére kb hasonló szintre jutottak, onnan már csak romlott náluk a helyzet, míg pl a szovjeteknél látványosan javult. Ahogy a szárazföldi csapatok minden területén is. Repülőgép- és harcjárműépítésben a németek csak nagyon rövid ideig voltak fölényben. Utóbbiban valójában kb soha. A megalománia nem fölény.
Igen, a Bismarck-ot egy halom nála elavultabb, elsősorban I. vh-s eszközzel támadták. Nem meglepő, hogy képes volt ellenállni nekik. Ha lett volna ott egy South Dakota, az érdekessé tette volna a csatát. De akárcsak egy amerikai hordozó a nem kevés Dauntless-ével önmagában elég lett volna ellene. A briteknek akkoriban nem volt igazán jól használható hajófedélzeti zuhanóbombázó és torpedóvető gépük. A Swordfish kissé elavult volt már akkoriban. (Mégis egy ilyen gép vitte be a valójában végzetes találatot...) A Bismarck-ot egyébként eleve úgy építették, hogy kibírjon ilyen jellegű csapásokat. Lehet sok kárt okozott, de nem sok végzeteset. Viszont a német flotta ütőerejének a 30%-át elveszítette ezen hajó elsüllyedésével. Ergo a briteknek több mint megérte a befektetett erőforrásokat.
A Tiger messze volt a tökéletestől. Tervezésnek meg nem nevezném, hogy minden irányban megnövelték a PzIV-et, és raktak bele egy erősebb motort és ágyút. Kezdetben nem azzal veszítették el a csatákat, hogy volt erősebb ellenfelük. Szimplán azzal, hogy az ellenfélk eszközei nagyságrenddel megbízhatóbbak voltak. Az oroszok egyébként azonos védettséget 10t-val könnyebb szerkezettel el tudtak érni, ráadásul az a hk még mozgékonyabb is volt, mivel nem volt alulmotorizált. Na ez technikai fölény volt, csak éppen nem a németek oldaláról.
A "mentalitásbeli" probléma az volt, hogy a németek igazából soha sem ismerték fel, hogy a hadviselés hangsúlya áttevődött a levegőbe. De nem a vadászgépekre, hanem a csapásmérésre, elsősorban a harcászati jellegűre. Ezért nem fejezték be a hordozóikat, ezért nem volt soha elegendő mennyiségű csatarepülőgépük. Pedig a Stukák ezt mutatták már Spanyolországban is, csak láthatóan rosszul vonták le a következtetéseket. Be is szívták végül. A nyílt vizeken minden haderőnemük a repülőgépekkel szemben veszítette el a háborút. Ahogy a hk csapataikra is a legnagyobb veszély mindig is a levegőből leselkedett. Nembaj, ők azért kiküldték a Bismarck-ot és a Prinz Eugen-t mindenféle légi fedezet nélkül a nyílt vizekre. Mondjuk az angolok meg ezekután voltak olyan ügyesek, hogy a Prince of Wales-t és a Repulse-t kiküldték kb ugyaníg a japánok ellen. A japánok viszont nem is erőlködtek felszíni egységekkel, kapásból légitámadással indultak nekik. A britek is többet értek volna a Bismarck ellen egy repülőgép hordozóval.
yerico: A Tiger I alváz nem véletlenül maradt ki, nem gyártották együtt a Tiger II alvázzal.
A T60/70/80 más tészta. Az sok anyagot nem emésztett fel. Most a klasszikus, ma MBT-nek nevezett hk osztályokról van szó. Ezekből az oroszok soha nem gyártottak kettőnél többet egyszerre. Pedig volt nyersanyaguk hegyekbe. A kisebb, alapvetően kisegítő feladatokra szolgáló eszközök anyagigénye alig volt több egy páncélautónál.
Az, hogy a Sherman dízel változatát elvetették az amerikaiak egy más okra vezethető vissza. Simán született egy határozat, hogy a logisztika egyszerűsítése miatt a szárazföldi járműveik kizárólag benzinüzeműek lesznek. Emiatt törölték a saját számukra gyártott M4A2-k gyártását. Amit addig legyártottak maguknak, azt átadták a briteknek. Utána meg még 10000db-ot legyártottak az oroszoknak, akik nagyonis sokra tartották a járművet. Pl a 76-os ágyúját jobbnak tartották a saját 76,2-eseiknél. Leginkább csak gárdaalakulatokat szereltek fel Sherman-ekkel.
[ Szerkesztve ]
Itt most megint jó hosszan le lett írva ez:
"Szóval kár a gőzért, itt ahogy először írtam a mentalitással volt a probléma. Az elején azért, a közepén amazért, a végén pedig mégamazért."
Rövid háborúra készültek, nem gondolták végig a dolgokat. A náci párt egy szervezetlen valami volt, egy csomó részleg egymás hegyén hátán, minimális koherenciával. Naívak voltak, ebben igazad van, azonfelül önteltek. Remélték hogy gyorsan berohannak mindenhova azzal ami van és kész.
Persze hogy tele voltak hibákkal a koncepciók amik a menet közbeni gondolkodásból eredtek. Abba meg nem is értem minek kötünk bele hogy olyan apróságot mint a gravitáció kihagytak a számításokból.
De ha minderre idejük lett volna, alaposan, szervezetten tanulmányozzák az ellenséget és úgy állítanak össze egy hadtestet és nem abban bíznak hogy az árja vér elég a győzelemhez, akkor egy pár évvel későbbi háború kezdéssel valószínűleg egy tökéletesnek nevezhető gép kapta volna a Tigris nevet vagy ME-262-k indulnak varsó felé. Ki tudja? Ez megint csak egy mi van ha és el is tértem a lényegtől.
Az elején beképzeltek voltak, a közepén kapkodtak, a végén pedig megőrültek. De a technikájuk alapvetőleg nem lett volna rossz, ha adnak nekik időt és erőforrást akkor tökéleteset alkotnak. Végeredményben ők vitték az amerikaiakat a holdra.
[ Szerkesztve ]
A PH-n mindenki mindig jobban tudja. Fél óra Google keresés után...
"...Egyébként a 76 mm-es fedélzeti páncélzat rendkívül gyenge, a döntési szögről beszélni meg felesleges, mert vagy a közlekedést akadályozza meg rajta, ha nagyon megdöntik - így 5 foknál jobban lehetetlen dönteni -, másfelől vízszintestől 60 fokban megdöntve is csak duplájára nő a vastagsága, és azt még bármilyen nehéz páncéltörő gránát röhögve üti át. A csatacirkálók páncélzatát egyébként pont a fedélzeti páncélnál spórolták meg. A Hood 42E tonnája meg éppen nehezebb is, mint az akkori szokásos csatahajóké, a kor szintjén bőven megfelelő volt, felvette a versenyt a kortárs csatahajókéval..."
Nem a felső fedélzet volt döntött, hanem az alatta lévő páncélfedélzet. Az, hogy egy lövedék képes-e átütni egy páncélt, vagy sem, igen nagy mértékben függ attól, hogy milyen szögben éri a lövedék az adott páncélt - többek között ezért is használtak sokfelé döntött páncéllemezeket. A Hood 15 km-re volt a Bismarcktól, amikor a végzetes sortűz betalált, tehát a fedélzeti páncélt egészen biztosan nem érhették olyan meredek szögben a német nehézgránátok, hogy átszakítsák azt.
Az első ábra a rajzon mutatja, hogyan sebezhető elméletben a Hood, a második ábra azt mutatja, hogyan lehet ezt a problémát kivédeni. Ha derékszögben csapódna be a lövedék, akkor könnyedén átütné az övpáncél 305 mm-es, legvastagabb részét, viszont - főként egy tengeri csatában - ennyire kedvezőtlen helyzetből nemigen lehet találatot kapni, sőt. Ha a két brit hajó végrehajtja a fordulót és többé-kevésbé párhuzamosan haladnak a németekkel, akkor lett volna igazán sebezhető a Hood, a végzetes találat idején viszont a hajók útvonala 53 fokos szöget zárt be egymástól, tehát messze volt az ideálistól. Ráadásul a Hood övpáncélja kifelé dől, ahogy az ábrán is látható, tehát gyakorlatilag esélytelen, hogy végzetes találatot kapott volna azon keresztül. Ami viszont érdekes, az az övpáncél alatti rész. Ott nincs már vastag páncéllemez, csak két vékony, torpedóvédő válaszfal. A német lövedékek jó úszóképességekkel rendelkeztek és ezen a ponton sokkal esélyesebb végzetes találatot kapni.
https://www.coreinfinity.tech
Azért ez így ebben a formában nem teljesen igaz...
Az MP 44-et gyártották, erre jó példa a Vampir éjjelivadász-egységek létezése melyeket éjjellátó eszközzel felszerelt MP 44-esekkel láttak el.
A Bf 109-ben még bőven rejlett fejlesztési potenciál 1941-ben, hiszen még csak akkor kezdett el igazán szélesebb körben elterjedni az F változat. A másik pedig az, hogy később sem igazán lett volna mivel leváltani, mert a Me 262 nem éppen volt alkalms a klasszikus értelemben vett "front vadász" feladatkörrbe amit a Bf 109 különböző variánsai az egész háború alatt betöltöttek (persze mellette ott voltak a szintén nagy számban gyártott Fw 190 különböző variánsai is). A második generációs gáztrbinás vadászok (Ta 183, P.1101) fejlesztését pedig az OKL csak 1944-ben kezdte el sürgetni ami mint később kiderült már nagyon késő volt.
A tengerlattjáróknál pedig megint más volt a helyzet. Ott értelemszerűen a Kriegsmarine 1930-as újbóli felfegyverzésekor és a későbbiekben a háború kezdeti szakaszában a németek nem gondolták, hogy a modern tengeralattjáró-elhárító eszközök megjelenésvél a fegyvernem krízisbe süllyedhet, tehát itt is elég későn jött volna a vlátótípus. Mindezek ellenére Walter professzor már az 1930-as években új megoldások után kutatott. Találkozott is még a háború előtt Dönitz-zel és elé tárta a későbbi XXI. osztály meghajtásának terveit. Dönitz intézett is neki támogatást, a prototípus 1940-ben már teszteket teljesített amik elhúzodtak és még '42-ben sem volt igazán eredmény. 1943-ra készültek a XXI. osztály részletes tervei, melyek már a perhidrolos meghajtást elhagyták és áttértek a hagyományos dízel/elektro meghajtásra és mint tudjuk a gyártás elhúzódása miatt az első prototípus csak 1945. másjusbán futott ki harci bevetésre.
Szóval amit írsz van benne igazság, hogy a németek egyre szűkülő gyártókapacitásukat nem akarták teljes mértékben lekötni bizonytalan projektekkel és a növekvő veszteségeket csak a már gyártásban lévő technikával lehet valamelyest pótolni, de azt kijelenteni, hogy sokmindent csak emiatt nem váltottak le a háborúban nem igaz, mert látható a háttérben igenis komoly fejlesztések zajlottak több kevesebb sikerrel.
Nagyon jó példa erre a Ta 154 esete. Ez egy kétmotoros, erőteljes fegyvezerttel ellátott éjszakai vadászgép mely Kurt Tank válasza volt az RLM 1942-es pályázatára. A projekt lassan haladt mivel az RLM igazából a He 219-et támogatta , Erhard Milch ezredes viszont kitartott a Ta 154 mellett, ráadásul még az is hátráltatta a programot, hogy a főmérnök Kurt Tank egy még akkor csak a próbapadon nyúzott erősebb Jumo motorra várt. Eközben azért megépült néhány prototípus a "gyengébb" motorral mely túlteljesítette az RLM elvárásait és papíron képes volt lenyomni az etalonnak számító Mosquito-t, a nullszéria példányait az Erprobungskommando 154 vette át. 1944 nyarán a továbbfejleszett Jumo motorok megérkeztek az Fw-hez így lehetővé vált a gyártás beindítása, de ekkor a szövetségesek lebombáztak egy vegyi üzemet mely a gép fából épült szerkezetéhez gyártótt nélkülözhetetelen anagyot. Ekkora Kurt Tank végleg bedobta a törölközőt, a Ta 154 programnak vége lett és teljes mértékben a Ta 183-ra koncentrált ami szintén váltótípus lett volna méghozzá nem is akárminek, a Me 262-nek de ez már egy máik sztori.
A lényeg tehát, voltak komoly munkálatok a haditechnika minden területén, nyomták a váltótípusok fejlesztésést, tesztelését és nyomták volna a gyártását is ha lett volna mivel, de a szövetséges bombázásoktól rogyadozó hadiipar már a gyártásban lévő előző generációs eszközök pótlására sem volt képes...
[ Szerkesztve ]
Még a Bf 109-hez annyit, hogy a hábórú vége felé a Spitfire és a P-51 kései variánsai ( a szovjet Yakovlev és Lavochkin gépeket most nem venném ide) valóban fölényt élveztek a Bf 109G és K variánsai felett, de ezt is inkább csak a nyomasztó számbeli túlerő és a Luftwaffe pilótaállományának hígulása eredményezte mintsem pusztán a haditechnika alulmaradottsága.
A csillagmotorokról pedig annyit, hogy ott volt nekik az injektoros, vízhűtéses, kétfokozatú feltöltős V-blokk, nitrogénoxid befecskezdessél a nagy magassághoz és metanol-víz befecskendezéssel az alacsony magassághoz, esetleg mindnkettőre egyszerre ha a helyzet megkívánta.
[ Szerkesztve ]
Valóban, ez nekem is eszembejutott, a Spitfire karburátoros motorja képes volt leállni bizonyos manővereknél, amit a németek ki is használtak.
Csak nem tartozott a mondandómhoz...
A PH-n mindenki mindig jobban tudja. Fél óra Google keresés után...
A német hadigazdaság éppen akkor nyújtotta a legnagyobb kapacitást,amikor a szövetséges bombázóoffenzíva a csúcsra ért,1944 nyarán,köszönhetően a gyárak széttelepítésének,nem utolsósorban Albert Speer zseniális szervezőképességének.
A Luftwaffe megbénulása sokkal inkább a pilótahiány és az üzemanyaghiány számlájára írható+a logisztika szétbombázásának,az új gépeket képtelenek voltak eljuttatni a gyárakból a harcoló alakulatokhoz,ez minden fegyvernemet egyaránt sújtott.
XXX
