A vég
Érdekes és mókás dolgok történtek az Atlanti-óceánon a német hajó üldözése közben. Természetesen mindkét hadban álló fél lehallgatta a másik rádióját, Lütjens az angol adásokból azt a következtetést vonta le, hogy még mindig a sarkában vannak, így vígan rádiózgatott. Ezeket az adásokat természetesen az angolok is fogták, de paradox módon ahelyett, hogy közelebb csalták volna az angol hajókat, még távolabb kergették - rosszul mérték be az adás helyét. Pedig ha Lütjens tudja, hogy lerázta az angolokat, célba vehette volna valamelyik ellátóhajót és nem találkozik sem a parti őrség Catalináival, sem a Gibraltárból induló H-kötelékkel (Ark Royal, Renown, Sheffield).
Május 26-án 10.30 körül a parti őrség egyik Catalinája felfedezte a német csatahajót, 31 órányi vakon tapogatózás után az angolok ismét pontosan tudhatták merre jár a német hajó. A felfedezés furcsasága, hogy a repülőn amerikai navigátor szolgált - ne feledjük, még több, mint fél év van hátra az USA hivatalos hadbalépéséig! Ennyit a háború szabályainak betartásáról...
A H-kötelékre hárult a feladat, hogy lelassítsák a Bismarckot. Ezt a célt az Ark Royal nevű repülőgép-hordozó Swordfish-eivel kívánták elérni. Miközben folyt a légitámadás előkészítése, a kötelék parancsnoka, Sommerville tengernagy megparancsolta a Sheffield nevű könnyűcirkálónak, hogy vegye fel a harcérintkezést a csatahajóval. A tengernagy korábban részt vett az angol radar fejlesztésében, valamint a Hood volt a zászlóshajója a francia flotta elleni orani támadáskor. Sommerville nem volt ostoba, természetesen nem akarta a Sheffield pusztulását, egyszerűen egy szemet akart a Bismarckra akasztani a repülők megérkezéséig. A pilótákat azonban elfelejtették értesíteni a cirkáló helyzetéről, így a repülők ellene intéztek légitámadást. Mivel gyakorlatokon a hajó ellen már intéztek támadást, a Sheffield parancsnoka megparancsolta a légvédelmi ütegeknek, hogy ne lőjenek, ő pedig kikerülte a ledobott torpedókat.
Az Ark Royalra kitérnék egy kicsit. 1939. szeptember 17-én az U-39-es német tengeralattjáró rábukkant a hajóra és torpedótámadást intézett ellene. Az első kilőtt torpedó azonban közvetlenül a kilövést követően felrobbant, így a hordozó helyett az U-boot süllyedt el - ez volt a német tengeralattjárók első vesztesége a második világháborúban. Ha a német torpedók megbízhatóbbak, két évvel később nem lett volna alkalom a Bismarck lefékezésére. Az Ark Royal 1941. november 14-én süllyedt el a spanyol partok közelében, miután előző nap este az U-81 megtorpedózta...
Swordfish - a Bismarck végzete
forrás: http://ww2today.com/26th-may-1940-torpedo-attack-on-the-bismarck
A második légitámadás során azonban a repülők két torpedótalálatot értek el a német csatahajón. Az első - ugyanúgy, ahogy a Victorious repülőjének találata - semmiféle kárt nem okozott, a második találat azonban végzetesnek bizonyult: elgörbítette a hajó kormánylapátját, így a hajó állandóan észak-északnyugat felé fordult - el Franciaországtól, a brit szigetek és az üldöző brit flotta felé.
Másnap reggel a King George V, az időközben csatlakozó Rodney csatahajó, a Norfolk és testvérhajója, a Dorsetshire megkezdték a német csatahajó kivégzését (a Repulse, a Prince of Wales és a Victorious visszatértek a brit szigetekre üzemanyagért). 8.47-kor a Rodney 406 mm-es lövegei megkezdték a tüzelést, egy perccel később a King George V is csatlakozott hozzá. A King George V a Prince of Wales testvérhajója volt, ugyanazokkal a hátrányokkal, amelyek a Dánia-szorosban annyira hátráltatták az angol csatahajó szereplését. A kezdeti 19-8-as nehézlöveg-fölény (a Rodney-nak 9 darab 406 mm-es lövege volt három toronyban elhelyezve a hajó orrán) ideiglenesen 10-8-ra csökkent az üzemzavarok következtében. A két cirkáló csak később nyitott tüzet, amikor már a német csatahajó a nehéz angol hajókra lőtt. A teljes tűzerő kihasználása érdekében Tovey tengernagy villámgyorsan megközelítette csatahajóival a német hajót, ennek következtében 9.02-kor érte az első találat a Bismarckot. 6 perccel később a német hajó első két lövegtornya kiesett a harcból a találatok következtében. 9.31-ig a Bismarck minden nehéz lövegtornya felmondta a szolgálatot, az angol hajók pedig 2,5 és 4 kilométerre közelítették meg a haldokló német csatahajót - elsüllyeszteni azonban nem tudták, a hajó fedélzeti páncélvédelme még akkor is állta a sarat. 10 órára a hajó lángolt, de még mindig úszott. Tovey parancsot adott hajóinak a torpedótámadásra, a többieknek pedig a hazatérésre. A Dorsetshire összesen három torpedót lőtt ki a német hajó mindkét oldalára, mindegyik talált is, de a hajó ekkor már süllyedt. A kazánházban már korábban kiadták a parancsot az önelsüllyesztésre, nehogy az angolok kezére kerüljön a hajó. A Dorsetshire már a süllyedő német hajót torpedózta meg, amely 10.39-kor tűnt el az óceán felszínéről.
A Bismarck
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
